Kiállítások 2008-ban

KIÁLLÍTÁSOK 2008-ban

2010   2009 2007 2006 2005 2004   2003   2002   2001   2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994

TEMPLOMTÉR

JOSEF BERNHARDT (Ausztria)

MADARAK

installáció, festmény

Josef Bernhardt sok éve foglalkozik a természettel, a környezet jelenségeivel,
romlásával és pusztulásával. A „Madarak” című installációjának alapja egy
Budapesten létrehozott fotósorozat, melyeken a velünk együtt élő, városlakó
madarak, s haláluk játsza a főszerepet.

január 25–február 24.

rendező: Fitz Péter

UTOPIATRANSFER
Holland-flamand kiállítás
installáció

Aernout Mik, Atelier van Lieshout, Bik van der Pol, Falke Pisano, Krijn de Koning, Société Réaliste

Az UtopiaTransfer című csoportos kiállítás az utópia témáját feldolgozó különféle művészi állásfoglalásokat szándékozik bemutatni, amelyek az utópikus gondolkodók hagyományos forrásait és módszereit használják és az eszmeáramlat szerves folytatásának, illetve határozott megtagadásának lehetőségeit és következményeit tükrözik.

Az „utópia” Morus Tamás híres művéből származik, amelyben a kifejezés az ideális társadalmat illetve a nemlétező társadalmat is jelenti. Évszázadokkal később ezt a szót az olyan társadalomra is kezdték alkalmazni, amely nem létezik, mert nem létezhet: az utópia eszerint megvalósíthatatlan álom. Olyan ideálról van tehát szó, amely egyelőre még nem valósult meg, vagy olyanról, amely azért nem valósult meg, mert lehetetlen? A kifejezés értelmében rejlő kettősség számtalan írót, gondolkodót, társadalomjobbítót, filantrópot, forradalmárt és művészt irritált, de ihletett is meg a 16. század elejétől napjainkig.

Ha az utópia olyan ideált jelent, amely nem létezik, de létezhetne, akkor az utópista az, aki hiszi, hogy a társadalom jobbítható, és van is elképzelése az ideális társadalomról. Ha azonban elérhetetlen ideálnak tartjuk az utópiát, ezzel csak az utópikus gondolkodás végeredményéről mondtuk ki az ítéletet, de semmit sem szóltunk az odáig vezető folyamatról. Ez persze nem is szükséges, hiszen az utópikus gondolkodás konkrét jövőképet eredményez, függetlenül attól, hogy megvalósítható-e vagy sem. A legfontosabb a jövőt firtató emberi ösztön, amely reményeit, vágyait, szükségleteit és álmait vetíti bele a jövőképbe – csupán másodlagos az eredmény, amely a nyersanyagból megszületik. Az utópia ott van minden olyan embernek a gondolkodásában, aki elégedetlen a dolgok állásával vagy olyan jövőkép lebeg a szeme előtt, amely legalább bizonyos elemeiben különbözik a jelentől.

Az elmúlt évszázad legnagyobb utópisztikus politikai kísérletének, a „létező szocializmusnak” és legnagyobb utópisztikus kulturális kísérletének, a modernizmusnak a bukása után társadalmunk az illúzió és a csalódás, az állandóan újratermelődő reménység és a szükségképpen rákövetkező kiábrándulás közötti átmeneti állapotba került. De ez a rossz társadalmi közérzet nem csupán a mi régiónk alapélménye – a késő vagy globális kapitalizmus korszakában mindannyian ugyanazt tapasztaljuk.

Részt vevő művészek: az Atelier van Lieshout, Bik van der Pol, Krijn de Koning, Aernout Mik, Falke Pisano és a Société Réaliste.

LOW FESZTIVÁL KÖZPONT | 1022 Budapest, Barsi u. 9. | T. +36 1 336 6327 | info@lowfesztival.hu

március 4–március 30.

kurátor: Bencsik Barnabás

MIMMO ROSELLI (Olaszország) és   JOSEPH HEER   (Ausztria)
szobrász                                                              festő

április 18–május 25.

rendező: Fitz Péter

HENCZE TAMÁS 70 ÉVES
festő

Az egykori trinitárius kolostor barokk romtemplomának csupasz
tégla falain a 70. születésnapját ünneplő mester legújabb, eddig
még be nem mutatott, monumentális alkotásait, kiegészítve néhány
90-es években készült művel, láthatja a közönség.
„Hencze Tamás festészete a 20. századi magyar képzőművészet egyik legtisztább, legkövetkezetesebb és legaszketikusabb jelensége. Szélső értékek között ível át. Szerepe meghatározó érvényű az elmúlt két évtizedben. Hencze nem az eszközök halmozásával, a médiumok expanzionista vegyítésével tágítja a művészet kereteit, hanem az eszköztelenség radikális fokozásával. Nála a kiürítés paradox módon telítődéshez vezet. A lehető legkevesebbel a lehető legtöbbet képes megragadni.”
(dr. Hegyi Loránd: Hencze Tamás művészetéről, 1997.)

június 5–augusztus 10.

kurátor: Lorányi Judit

ELŐD ÁGNES                                                                Elmarad!
Mentse meg a világot Ön is!

installáció, videó

Előd Ágnes számos munkája a számítógépes játékok elvén és hatásmechanizmusán alapszik. A Kiscelli Múzeum templomterébe tervezett nagyméretű installációja interaktív módon vonja be a nézőt a „játékba”, aki egy fiktív bombariadó kellős-közepébe csöppen. A játék lényege, hogy a látogató egy számítógépes játék szereplőjeként feladatokat kap annak érdekében, hogy hatástalanítani tudja a bombát. Az installáció úgy működik, mint egy számítógépes játék egy pályája – valós térben és valóságosan „működő” interaktív objektumokkal.

Előd Ágnes mostani munkájának témájául a terrorizmust, és a terrorista fenyegetettség legfőbb célpontjának számító polgári lakosság kiszolgáltatottságát választotta. A már szinte napi eseménynek számító valós életszituációkkal szemben ez a fajta kiszolgáltatottság itt a visszájára fordul: az áldozat tehet valamit a saját érdekében, sőt mi több, a világ megmentése érdekében is cselekedhet.

„A nézők maximum 3-4 fős csoportokban léphetnének be az installáció területére, ahol belépésük után lezáródik a bejárat, megszólal a riadót jelző hang, bekapcsolódnak a vészfények. A bejárattal szemben elhelyezett első interaktív ponton a néző tájékoztatást kap arról, hogy milyen feladatokat kell végrehajtania ahhoz, hogy átjusson a pályán: a végső cél hatástalanítani a bombát. Így a néző, pontosan a számítógépes játékok és az akciófilmek dramaturgiájának megfelelően, a saját kijutása érdekében szinte mellékesen menti meg az épületet (vagy a világot) a felrobbanástól.”

október 10–november 2.

kurátor: Sasvári Edit

444 év

Installációs kiállítás Michelangelo és Shakespeare tiszteletére
Eleőd Ákos, Szurcsik József, Gaál József és Gellér B. István részvételével

A kiállítás, s a kapcsolódó művészeti események középpontjában
Michelangelo halálának (1564 február) és
Shakespeare születésének (1564 április)
történelmi egybeesése, illetve az erről való megemlékezés áll.
Az 1564-es évnek 2008 pontosan a 444.-ik évfordulója;
a két művészóriás munkásságának jelentősége pedig
alkalmat ad arra, hogy az elképzelés mentén magáról a
művészetről, a művészetnek az emberiség történetében
betöltött kiemelt szerepéről gondolkozzunk el.

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS!

1564 volt és tél és február, - Itália kék egén borús hófelhők lomháskodtak, és a tompafényű hidegben suttogva terjedt a hír, hogy meghalt a komor mester, Buonarroti Michelangelo; és csönd és csönd és csönd és a ködös Albionban felsírt egy újszülött, a kicsi Bill Shakespeare, - és április volt és tavasz és 1564

november 20–2008. december 28.

kurátor-koncepció: Eleőd Ákos építész

ORATÓRIUM

BODOR ANIKÓ
FALAK

fotók

A kolozsvári Képzőművészeti Akadémián tanult, huszonöt éve
Magyarországon alkotó művész pályájának több korszakában
készült grafikáit együtt mutatja be legújabb, kifejezetten a
Kiscelli Múzeum tereibe komponált műveivel.

A korábbi korszakaiban a hagyományos grafikai technikákkal dolgozó
Bodor Anikó az utóbbi években fotó alapú digitális képeket készített

.

január 24–március 9.

kurátor: B. Nagy Anikó

GULÁCSY LAJOS
KÉPEK A SMETANA-GYŰJTEMÉNYBŐL

Smetana Ernő hajdani gyűjteménye szétszóródott
a világban. Utóljára Székesfehérvárott, az István király Múzeumban, 1964-ben voltak együtt láthatóak. Most három magángyűjtemény segítségével a régi gyűjteményből nyolc kép látható az Oratóriumban. Ezek közül öt múzeumi letétbe került, köztük olyan főmű is, mint a "Hídon furcsa tarka csoport vonul keresztül".

március 21–április 20

rendező: Fitz Péter

NÉZŐKÉPEK 3.   HALAS ISTVÁN                                 Elhalasztva!!

(dokumentum fotók)

június 20–augusztus 3.

kurátor: B. Nagy Anikó

Divat és tradíció

Képek és tárgyak kihaló mesterségek és kortárs designerek műhelyeiből

november 14-2009. január 14.

kurátor: Simonovics Ildikó

AZ 1875-ÖS FELHŐSZAKADÁS                              ELHALASZTVA

A Fővárosi Képtár gyűjteményéből

december 11–2009. január

kurátor: Mattyasovszky Péter

© Fővárosi Képtár 2008