Bodor Anikó
FALAK

Forgách András

A TEREK TITOKZATOS ÉLETE

 A kiállítóteret nem kérdezte senki. A kiállítótér ott van, rendelkezésre áll, üres tér, nyitva van szinte bárkinek, akit a kurátor vagy a teremőr beenged. A jó kiállítótér arról ismerszik meg, hogy nagyon sok mindent ki lehet tenni a falaira. Megvilágítás kérdése. Képméret kérdése. Tiplik kérdése. A jó kiállítótér észrevehetetlen, mint egy öreg cseléd vagy vénséges komornyik. Előzékeny, szolgálatkész, simulékony és semleges. Jelen van – jelt nem ad – hogy a költőt idézzem.

 Azt mondtam, nem kérdezte senki. Mostanáig. Mert valaki bejött egy fényképezőgéppel – bárkinek lehet fényképezőgépe –, Bodor Anikó bejött egy fényképezőgéppel, és nem tudom, mi történt, talán szerencséje volt, vagy jó kérdéseket tett föl. Mert jó kérdéseket tett föl. És kiállította a kiállítóteret. Nem is kiállította, hanem kinyitotta. Fénnyel árasztotta el. Kinézett az ablakokon – ezeken az ablakokon nem lehet kinézni, úgy be vannak függönyözve, legföljebb kilesni lehet rajtuk – és messzire látott. A parkettára néz, és a parketta megelevenedik, valósággal megmozdul az ember lába alatt. A porcelánkályha a körülötte lebegő bársonyos vonalaktól valósággal vibrálni kezd az ablakok által megvilágított parketta visszaverődő fényében. A tér fölött lebegő keményen vésett fekete csillárkarok ezerszeresen megsokszorozódnak a firkálástól, a radiátorokon a krikszkrakszok külön életet élnek, mint a grafittik a külvárosi pályaudvarok betonfalán: áthevítenek egy hűvös szerkezetet, ami az építészet. Boltívek tűnnek föl, olvadnak egymásba, függönyök lebegnek, alattuk mélyfeketévé válik a tér: mint Eugčne Atget párizsi parkokban készült fotóin, tiszta vonalak, szimmetria, víztükör, mélységes csend, fények, áll az idő.

 Nem a térre való visszakérdezés, nem az idézőjel az új, és nem is az, hogy a képek voltaképpen egy installáció, egy akció, egy provokáció, egy támadás részei, egy spontán, és spontaneitásában a váratlant, az esetlegest is érvényre juttató gondolkodás megnyilvánulásai (az egyetlen cím, a címnélküli képek sorában Szikora Tamást idézi, két árnyékot vető doboz varázslódik a képen egy ficakba): a barna papírkeretek mélyén a gyurmával odaragasztott kasírozatlan képek lebegése, az a pici hozzávetőlegesség, amelyik az egész kiállításon uralkodik – nem ez az új ezeken a képeken, vagy ezen a „kiállított kiállításon”, mert hiszen – mint egy ördöggolyóban – maga a kiállítás is ki van állítva, ahogyan az egymás felé fordított tükrökben végtelenség keletkezik, ahogyan a képek elmesélik a térről való gondolkodás, vagy inkább morfondírozás meséjét, hanem az, ahogyan a falak szépsége, a falifülkék szépsége, az egymásba ékelt boltívek szépsége, az ablakok szépsége a képekben rejlő szimmetria kibontásával és a szimmetriától való eltolódások által megnyilvánul.

 FALAK. Különös cím, mert a fal az én képzeletemben inkább lezárást jelent, mint kinyitást. Bodor Anikó képei viszont megnyitják a teret, az Oratóriumot, ahogyan hivatalosan nevezik ezt a termet a Kiscelli Múzeumban (Oratóriumban kiállítani mit is jelent?), fölfedik, mint a görög aletheia – igazság – szó (copyright by Heidegger) föltárultat, a feledésből való visszahozást jelent, ezek a képek a tér igazságát mondják ki, a tér igazságát mesélik el. Nem fényképek, nem rajzok, nem montázsok, holott fényképek, rajzok és montázsok: műfajukat tekintve azt mondhatnánk rájuk, hogy: „bodoranikók”, mert a technikán túl van mindegyikben valami kis huncutság, kis úri huncutság: a megtalált egyensúlyt, a tökéletes fény-árnyék viszonyokat részben a komputer adta lehetőségekkel felborítani, megsokszorozni, a vonalakat elgörbíteni, a teret görbíteni, beleavatkozni a képek életébe a szemcséssé tevő nagyítással, és beleavatkozni a képek életébe krétával, fekete és fehér krétával, de még humorral is, nem hagyni meg minden kép szépségét, nem engedni a dekorativitás csábításának, és mégis ekképp bontani ki a szomszéd kép szépségét: bajuszt rajzolni Mona Lisának – hogy észrevegyük Mona Lisát.

 (Bodor Anikó: Falak – Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum, Templomtér – megtekinthető 2008 március 9-ig)