Divat és tradíció

„A MaDok-program a kortárs tárgyi világ megőrzésérére és a jelenkor múzeumi dokumentációjára tesz kísérletet, egy központi nyilvántartási rendszer felépítésével és működtetésével.

A cél nem egy külön a jelenkorra specializálódó, önálló intézmény megalapítása, hanem a különböző intézmények, kutatások közötti kapcsolat megteremtése és egy információs rendszeren keresztül hozzáférhetővé tétele.”

Mikor kezdődik a múlt? Hogyan válik a jelen múlttá? Ezek nem filozófiai kérdések, hanem napról napra felmerülő problémák a muzeológus életében. Mi a helyesebb, csak a múlt értékeit gyűjteni, és az utókorra hagyni, hogy megfejtse jelenünk véletlenül fennmaradt tárgyait, vagy segíteni nekik, és kiválasztani, ami számunkra értékes és jelentős. Mi az utóbbit választottuk, ezért veszünk részt a MaDok-programban.

 A MaDok-program keretében a BTM Kiscelli Múzeum textilgyűjteménye a „Pesti divat a rendszerváltás után” tematikát vállalta. A magyar divat központja Budapest, így kapcsolódik a téma a főváros történeti múzeumához. A gyűjteménybe kerülő tárgyak, modellek, dokumentumok (ruhaterv, fotó, divatbemutató film), illetve a tervezőkkel készített interjúk a rendszerváltozás utáni magyar divat sokszínűségét hivatottak bemutatni a mai érdeklődők, illetve későbbiekben az utókor számára.

Ez két, egymással párhuzamos területen történik:

1. A jelentős divattervezők, divattervező csoportok, vevő­körük, történetük, divatbemutatóik feltérképezése, alkotásaik gyűjtése. A cél: archiválni azoknak a művészi értéket képviselő tervezőknek a munkásságát, akik a sokasodó gondok (a megfelelő háttéripar hiánya, a nehéz gazdasági körülmények és a kicsiny piac) dacára, vállalkozó szellemük, karakteres stílusuk, egyéni motívumviláguk eredményeként megállják a helyüket a hazai és a nemzetközi mezőnyben.

 2. A ruházati iparban tevékenykedő budapesti mesterek, műhelyek feltérképezése és dokumentálása. Ezek a mesterek egy letűnt világ képviselői, üzleteik, műhelyeik a főváros kulturális örökségének meghatározó színfoltjai. A „csináltatott” divatkellékek, öltönyök és ruhadarabok a designer öltözetekhez hasonlóan egyediséget, magabiztosságot nyújtanak, ám egy konzervatívabb ízlésvilágú vevőkörnek.

A hagyományos ruhaipari mesterségek gyakorlása ma már sajnos nem vonzó a fiatalok számára. A tradicionálisan apáról fiúra öröklődő szakmákat alacsony anyagi és társadalmi presztízsük miatt elhagyják a fiatalabb nemzedékek. A szakmák ismerete, a munkafolyamatok sorrendisége, az apró mesterfogások, a szerszámok használata, elnevezése a mesterekkel együtt eltűnik, ahogyan az a világ is, amelyben még nagy szükség volt rájuk.

A Divat és Tradíció – képek és tárgyak kihaló mesterségek és kortárs designerek műhelyeiből című kiállítás a BTM Kiscelli Múzeum textilgyűjteményének kortárs gyűjteménygyarapítási eredményeiből ad ízelítőt.

A tárlat nyolc kiváló budapesti mestert (cipészt, kesztyűst, művirágost, kalapost, női- és férfi szabót, ortopéd fűzős és kötszerest, valamint ingkészítőt), illetve nyolc, a hazai divatszakma élvonalába tartozó tervezőt, tervezőcsoportot – Anda Emília, Artista, Aquanauta, Daalarna, Je Suis Belle, Konsánszky Dóra, Nanushka, Use – mutat be. A műhelyfotók mellett az egyes szakmák speciális szerszámai, a Múzeum gyűjteményeiben fellelhető hajdani és a mesterektől kölcsönkért mai „remekek”, továbbá egyedi designer öltözetek és az azokat felvonultató divatbemutatók igyekeznek megidézni a jelenben élő múlt és a mai design világát.