Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum 
Templomtér
2008. március 4-április 6.
rendező: Bencsik Barnabás

Támogatók és partnerek:

Holland Királyság Nagykövetsége, Ministerie van OCW, Ministerie van Buitenlandse Zaken, SICA, Mondriaan Stichting, NKA, Hungarofest, ACAX

 

---

Az UtopiaTransfer című csoportos kiállítás az utópia témáját feldolgozó holland vagy holland közegben dolgozó művészek különböző alkotásait mutatja be, olyan műveket, amelyek az utópikus gondolkodók tradícióját követik, felhasználják forrásaikat és spekulatív módszereiket, művészi pozícióik az eszmeáramlat szerves folytatásának, illetve határozott megtagadásának különféle lehetőségeit és következményeit tükrözik. 

Az utópia kifejezés Morus Tamás híres művéből származik, amelyben a fogalom egyszerre jelenti az ideális, illetve a „nem létező” társadalmat. Évszázadokkal később ezt a szót azokra a fiktív társadalmi modellekre is kezdték alkalmazni, amelyek nem léteznek, mert a valóságban abban az elképzelt formájukban nem is létezhetnek: az utópia e szerint egy megvalósíthatatlan vágykép megfogalmazása. A kérdés az, hogy olyan ideálról van-e szó, amely egyelőre még nem valósult meg, vagy olyanról, amely azért nem valósult meg, mert megvalósítása lehetetlen? Ez, a kifejezés értelmezésében rejlő kettősség, számtalan írót, gondolkodót, társadalom jobbítót, filantrópot, forradalmárt és művészt provokált eszméi megfogalmazására és ihletett meg a 16. század elejétől napjainkig.

Ha az utópia olyan ideált jelent, amely nem létezik, de létezhetne, akkor az utópista az, aki hiszi, hogy a társadalom jobbítható, és van is elképzelése az ideális társadalomról. Ha azonban elérhetetlen ideálnak tartjuk az utópiát, ezzel csak az utópikus gondolkodás végeredményéről mondtuk ki az ítéletet, de semmit sem szóltunk az odáig vezető folyamatról. Ez persze nem is szükséges, hiszen az utópikus gondolkodás konkrét jövőképet eredményez, függetlenül attól, hogy megvalósítható-e vagy sem. A legfontosabb a jövőt firtató emberi ösztön, amely reményeit, vágyait, szükségleteit és álmait vetíti bele a jövőképbe – csupán másodlagos az eredmény, amely a nyersanyagból megszületik. Az utópia ott van minden olyan embernek a gondolkodásában, aki elégedetlen a dolgok állásával, vagy olyan jövőkép lebeg a szeme előtt, amely legalább bizonyos elemeiben különbözik a jelentől. 

 

Aernout Mik

Az utóbbi évtizedben az amszterdami művész a szobrászat, az installáció, a performansz és a vetített mozgóképek elemeit ötvöző műveivel vált világszerte ismertté. Fix kameraállásból felvett, hosszú beállításokból összevágott videói meghatározhatatlan átmenetet tükröznek a szenvtelen dokumentarizmus és a megrendezett szituációk távolságtartó mesterkéltsége között. A témái legtöbb esetben az emberi viszonyrendszerek törékenysége, az agresszió, az egymás közti viselkedésbe mélyen kódolt és elfojtott ösztönök kitörése. A Zóna című 16 perces videója egy csapat felnőttektől elhagyott gyerek céltalan és értelmetlen időtöltését mutatja, egy külvárosi parkolónak tűnő, vészjósló környezetben. Mintha valami felfoghatatlan eredetű katasztrófa után maradtak volna magukra a gyermekek, s nincs otthonuk, nincs semmijük, csak a táska a hátukon és a banános-dobozokból összehordott fekvőhelyek a betonplaccon. Tanácstalanságuk, agresszív játékaik, céltalan téblábolásuk félelmetes erejű vízió a gondoskodás és figyelem nélkül felnövő újabb és újabb generációk kilátástalan helyzetéről.  

 

Aernout Mik műve a Bifrons Foundation Amsterdam szíves közreműködésével kerül vetítésre.

 

Atelier Van Lieshout

Az Atelier Van Lieshout (AVL) multidiszciplináris alkotóműhelyt Joep van Lieshout alapította 1995-ben Rotterdamban, s művészeti tevékenysége kiterjed az installáció, a szobrászat, a bútortervezés és dizájn, valamint az építészet területeire. Az AVL által alkotott művek legfőbb jellemzője az egyszerűség, a lényegre törő gyakorlatiasság és a könyörtelen szókimondás. Az alkotások megvalósítása során felhasznált számtalan technikai megoldás közül a legismertebbek a hatalmas méretű poliészter konstrukciók, amelyek mobil lakóegységekként vagy szabadtéren felállítható szobrokként funkcionálnak. Az AVL minden alkotásában újra és újra felbukkanó téma az ökológia, az önellátó gazdálkodás, a hatalmi és politikai viszonyok, az egyének közti hierarchia, a represszió és a szex. A kiállításon bemutatásra kerülő két nagyméretű installáció a Rabszolgatelep című legújabb sorozat két darabja. A Rabszolgatelep egy racionális és hatékony, évi nettó 7,8 milliárd euro hasznot termelő szörnyűséges disztópia projekt, ahol az értékek, az etika, az esztétika, a morál, a táplálkozás, az energiagazdálkodás, a gazdaság, a szervezet, a menedzsment és a piac minden korábbi törvényét felrúgták, átértelmezték és újrafogalmazták egy 200 000 fős mesterséges város megtervezése érdekében. A Rabszolgatelep egy modern koncentrációs tábor, melyet a legkorszerűbb technikák felhasználásával és a legújabb menedzsment elvek mentén terveztek. A lakók (akiket résztvevőknek neveznek) napi 7 órát dolgoznak különböző outsourcing területeken: ügyfélszolgálaton, telemarketingen, számítógépes programozásban stb. Ezután 7 óra munka következik a földeken vagy a műhelyekben, azt követően 3 óra szabad idő engedélyezett számukra a 7 óra alvásidő előtt. A résztvevők hatékonyságát szigorúan ellenőrzik, és megfelelő mérőrendszereket használnak annak megállapítására, hogy teljesítik-e az elvárási szinteket. A Rabszolgatelep a világ első, „zéró energia” városa, melynek nincs szüksége ásványi üzemanyag és elektromos energia importálására. A város energiaszükségletét biogázzal, nap- és szélenergiával, valamint bio-dízel üzemanyaggal elégítik ki. Minden méltóságteljesen újrafelhasználásra kerül, maguk a résztvevők is. A Rabszolgatelepen nem termelnek felesleges hulladékot. Egy zöld város, amely nem pazarolja a Föld erőforrásait. 

 

Bik Van der Pol

A rotterdami Liesbeth Bik és Jos van der Pol 1995 óta dolgoznak együtt Bik van der Pol néven.
Nem ismeretlenek a magyar közönség előtt, hisz 2003-ban, a Ludwig Múzeum, Moszkva tér projektjében, újra megidézték Erdély Miklós Őrizetlen pénz című 1956-os akcióját.

 

A kiállításon szereplő neon-munkájuk, A művészet plágium, vagy forradalom egy Paul Gauguin idézet felhasználásával, a művészet egyik lehetséges szerepét kutatja. Arra kérdez rá, hogy a különböző közösségeknek és az azokat létrehozó, spektákulummá vált eseményeknek van-e, lesz-e elég erejük ahhoz, hogy a forradalom új formáit hozzák létre és valódi társadalmi   változások katalizátorai legyenek. A mű a Belgrádban soha fel nem épített Forradalmi Múzeum beton maradványai között tavaly megrendezett akciójukhoz kapcsolódik.

 

Falke Pisano

Az Amszterdamban élő fiatal művész munkái elsődlegesen a gondolkodásban, a mentális tevékenységben rejlő konstruktív potenciált vizsgálják, azokat a módszereket, amelyek az írott és a beszélt nyelv struktúrájának és logikájának megértésén keresztül tágítják a problémamegoldó gondolkodás lehetőségeit. Írott szövegei és az előadásairól, prezentációiról készült videó felvételek a ’30-as évek modernizmusának arányrendszerét felidéző, letisztult installációkban és tér-konstrukciókban jelennek meg a kiállítótérben. Ezen a kiállításon négy videóművén keresztül mutatja be azt a folyamatot, ahogy egy absztrakt gondolatkísérlet a nyelv és az írás közvetítőrendszerein keresztül megfogalmazódik, folyamatosan fejlődik és formálódik, majd az interakció során átértelmeződik, s végül saját logikai közegéből kikerülve dekonstruálódik. Éppúgy, ahogy az utópisztikus gondolkodók társadalmi viszonyokra vonatkozó spekulatív konstrukciói estek áldozatául a megvalósítási kísérleteknek.

.

Krijn de Koning

De Koning gigantikus léptékű térbeavatkozásairól és helyspecifikus munkáiról, valamint a színek merész használatáról ismert. Munkái – melyek az ember és környezete viszonyát kutatják – az építészeti tér szikár logikáján és a térérzékelés közvetlen és öntudatlanul működő  hatásmechanizmusain keresztül hatnak a közönségre. A kiállításon a valamikori barokk templom szentélyrészében felépített, több emelet magas állványrendszeren kialakított kis építményből feltáruló látvány a templomtérnek, és benne a kiállított műveknek egy korábban nem létező perspektíváját kínálja fel a nézőnek. Krijn de Koning Amszterdamban él és dolgozik. A 2007-es Sikkens Prize nyertese.



Société Réaliste

A párizsi székhelyű kooperatívát 2004 júniusában alapította Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. A kooperatíva különböző kutatási és gazdasági struktúrák fejlesztését menedzseli, többek között a territoriális ergonómia, a kísérleti gazdaságtan, a politikai design és az ellen-stratégia témaköreiben. Az UtopiaTransfer kiállításon a Société Réaliste a Transitioners projekt 2008-as, Le Producteur című kollekcióját mutatja be, melynek kiindulási pontjait a 19. század első  harmadában tevékenykedő olyan gondolkodók jelölik ki, mint Fourier, Enfantin, Rodrigues, Cabet, Owen vagy Saint-Simon. A 2008-as kollekció központi kérdésköre a liberalizmus és a szocializmus progresszív különválásához kötődik. Bár gyökereik közösek, és ezen utópikus szerzők sem különböztették meg e két irányzatot, az 1830-as és 1848-as események nyomán fejlődésük kettévált és ellentétes irányban haladt tovább.

 

---

© Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum 2008