Fóvárosi Képtár / Kiscelli Múzeum Templomtér
2001. március 22–április 29.
Rendezõ: B. Nagy Anikó

A Finn Nagykövetség a Finn Képzõmûvészeti Akadémiával és a Kiscelli Múzeum / Fõvárosi Képtárral együtt átfogó kortárs finn képzõmûvészeti kiállítást rendez Északi dimenziók címmel a Budapest III. kerületében található Kiscelli Múzeumban (Kiscelli u. 108.).  A kiállítás megnyitója 2000. március 22-én, csütörtökön  16-kor kezdõdik, a kiállítás 2000. április 29-ig tart nyitva. A kiállításon résztvevõ mûvészek ismert és elismert finn alkotók, akik a kiállítandó alkotásokat a múzeum fõ kiállító termébe, a kolostor korábbi templomterébe készítették. A kiállító mûvészek Susanne Gottberg festõmûvész, Radoslaw Gryta szobrászmûvész, Tero Laaksonen festõmûvész és grafikus, Kuutti Lavonen festõmûvész és grafikus, Henrietta Lehtonen képzõmûvész, Catarina Ryöppy képzõmûvész, valamint Risto Suomi festõmûvész.

A Kiscelli Múzeum gyönyörû kiállítóterme rögtön nagy hatást gyakorolt az itt ismerkedõ látogatáson megforduló mûvészekre. Susanne Gottberg elmondta, úgy érezte, hogy a kiállítóterben két titokzatos dolog találkozik; munkáinak kék árnyalatú ablak-témái színskálájukat és hangulatukat tekintve jól illenek a masszív, kõfalú térbe. Az olajfestmények nehezek, ugyanakkor áttetszõek, az átlátszó ablak-téma az ellentétek találkozását valósítja meg; a tér és a mû ugyanaz, mégis más.

Kuutti Lavonent a templomtér megpillantása óta a profán-szakrális fogalompáron foglalkoztatja. Az egyik kiállítandó képének, a három méter magas festményének a témája a “Keresztelés”, Keresztelõ János és Krisztus (vászon, tempera, 3x2 m, 1991). A kiállításra készülõ festménye angyal témájú lesz, mint több korábbi mûve. A Képzõmûvészeti Akadémia mûvészi grafika professzoraként Kuutti Lavonen az alapvetõ dolgokat hangsúlyozza - a rajzolást és a grafikai eljárásokat. A mûvészi grafika ágai közül különösen a litográfia érdekli. Fontos dolog számára a hagyomány is, amely munkásságában a régi itáliai mûvészet ismereteként és kutatásaként van jelen. Az elmúlt években a nagyméretû feketekréta- és pasztellképekre koncentrál.

Tero Laaksonen különleges lehetõségnek tartja a régi és hatásos barokk épületben való bemutatkozást, hiszen Finnországban a kultúra viszonylag rövid, az épületállomány pedig meglehetõsen fiatal. Az épület többrétegû és sokoldalú történelme inspirálóan hat a kiállításegyüttesre. Tero Laaksonen a fényt és sötétséget vizsgálja a kiállításra készülõ méretes festményeiben. Laaksonen finom alkotásai hagyományosan igényesek. Nem erõszakolják magukat a nézõre, teret és csendet engednek a szemlélõnek. Laaksonen számára a színek mindig a lelkesedés forrásai és a kutatás célpontjai voltak úgy oktatói munkájában, mint saját festészetében.

Radoslaw Gryta alkotása közvetlenül a Kiscelli Múzeumba készül. Az alma- és égerfából, a fonalszerûen faragott fa rostokból születõ alkotás 20 méter hosszú, a templomtér mennyezetérõl lóg alá. A hang a mûalkotás része. Ha a hely engedi, Radoslaw Gryta bemutatja a luc- és erdei fenyõdeszkából vésett “A nagymamáknak - emlékmû a varrogató kezeknek” címû, 2000-ben készült munkáját is. Ehhez az alkotáshoz is tartozik hang. A lengyel születésû Radoslaw Gryta két évtizede él Finnországban, 1994 óta a Képzõmûvészeti Akadémia szobrászprofesszora. “Nehéz terület” - ahogy maga mondja. Szereti, ha a hagyományok rendben vannak; a formázáson és rajzon keresztül haladunk valami eljövendõ felé, melyet még csupán sejtünk. Ehhez többek között performanszra, filmmûvészetre, vizuális színházra van szükség.

Az 1980-as évek elején történt debütálása után Henrietta Lehtonennek mindig sikerült megnyernie a közönséget karizmatikus mûvészetével, melynek külsõ ismertetõjegyei nem túl egységesek. Egységes viszont a törekvés a fontos kérdesek olyan szubjektív kezelésére, mely általános jelentéssel ruházza fel õket.  A Kiscelli Múzeum kiállítására Henrietta Lehtonen  töretlen kék eget ábrázoló triptichont készített, mely így az oltárképek sorába kapcsolódik. Az alkotás azonban távolságot tart a festményektõl, mivel videóprojektorral "festette" a mûvész.

“... a bennem mardosó Kígyót vetem elébed, hogy óh, Királyi Nõ, ha sarkad rájalépett, diadal és dicsõ bosszú törjön veled e szörnyre”
(Baudelaire - Tóth Árpád fordítása)
Risto Suomi mûvészetében egy romantikus lélek rejtõzik, akinek lelki társaira a XIX. század végi finn mûvészetben találhatunk. Mûvészetének fókuszában is a romantikusok kedvelt témája, a mûvész szenvedése áll. Risto Suomi is rendkívülinek, egyúttal igényesnek tartja a kiállítóteret. Suomi az általa használt különleges kék színrõl, a “Suomi-kékrõl”, valamint gazdag állatszimbólumairól ismert.

“Baromi hatásos!” - kiált fel Catarina Ryöppy a Kiscelli Múzeumban. A széles körben elismerést szerzett mûvész Svájcban végezte mûvészeti tanulmányait, sokat tartózkodott külföldön, legutóbb Franciaországban és Kanadában. Catarina Ryöppy kiállításai gyakorta - egymást kiegészítõ - téralkotások és fotók. Az évek során mûveiben elsõsorban az élet és halál szimbolikáját vizsgálta. Catarina Ryöppy festõmûvészt nem hagyja érintetlenül az emberi szenvedés. Pedig fáj. A 2000-ben, megrendelésre született “Ez a fehér ártatlanság” részben éppen a Kiscelli Múzeum kiállítóterébe készült, mely az itt tett látogatás után egész nyáron nem ment ki Catarina fejébõl. (Õsszel az installáció látható volt a helsinki Taidehalli kis studiójában.) A katolikus templom gyóntatószéke és az újsághíren alapuló installáció - mindkettõ pontosan behatárolt tér, melyek valamilyen módon asszociálódnak az alkotó képzeletében. Catarina Ryöppy számára az alkotás lassú, hosszú folyamat, az õt körülvevõ emberek, események és terek összhatása.

A kiállítás védnökéül Mádl Ferenc köztársasági elnököt kértük fel. A kiállítást Suvi Lindén kulturális miniszter, és Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere nyitja meg. A kiállításon bemutatkozó mûvészek mindegyike részt vesz a megnyitón, ahol fellép a virtuóz finn Extraterrestial Electric Duo, Raoul Björkenheim (elektromos gitár) és Max Savikangas (elektromos althegedû).

A kiállítás megnyitójához kapcsolódva szakértõi szemináriumot is szervezünk mûvészek, egyetemi oktatók és diákok számára.  A szeminárium idõpontja elõreláthatóan a megnyitót követõ nap, 2001. március 23-a, péntek.