A helynél fontosabb ok Kuutti Lavonen mûvészi egyénisége. Lavonen mûvészi célja a szépség keresése. Ám Lavonen szerint az esztétikai élménynek etikai megalapozottságúnak kell lennie.
Amellett, hogy Lavonen a szellemit keresi, alkotásai mély érdeklõdést mutatnak a legnyilvánvalóbb képzõmûvészeti alkotási mód, azaz a rajzolás iránt. Õ grafikusként is rajzol, de a litotechnika lehetõvé teszi a plaszticitás illúzióját, ami szintén jellemzõ Lavonen kifejezésmódjára. Temperával fest. Nem véletlen, hogy a klasszikus technikákat alkalmazza.
Lavonen képi világának formai kiindulópontjai a történelemben keresendõk. A reneszánszra és a barokkra utal, de inkább a kor szellemére, mint annak pontos képi forrásaira. Mondhatnánk, Lavonenben testesül meg az északiakra gyakran jellemzõ délre vágyás. Ennek személyes és általános okai is vannak.
Lavonen „viszonya” Itáliával még gyermekkorában kezdõdött, utazások és rokoni szálak nyomán: nagynénje férjének édesanyja Assisibõl származott. Az õ révén ismerkedett meg a katolikus vallással és Szent Ferenc legendáival. Késõbb Lavonen Urbinoban tanult, Rafaello szülõvárosában. Itália a mûvészet ideájává és normájává vált számára.
Tiziano festménye, az Égi és földi szerelem mintha Lavonen kifejezésmódjának mottója lenne. Õ profán korban keresi a szakrális tapasztalat lehetõségét. A vágyakozás tárgya azonban nem valami konkrét tan, vagy eszmerendszer. Lavonentõl idegen egy mindenható Isten fogalma. A vágyakozás általában valami tökéletesebbre irányul. Egyúttal a mûvészet a saját identitás keresésévé is válik Lavonen számára. A rajzok és festmények arcképeivel õ egyúttal pszichológiai önarcképet fest magáról.
A képek mélyén melankóliát találunk. Képei ugyanolyan szomorúak, mint ahogy Giorgione festményei melankólikusak és lágyak. A klasszikus Itáliai mûvészek alakjainak arcáról áradó szomorúság megérintette Lavonent. Mindannyian szomorkodunk veszteségeinken. Lavonen számára az egyik ilyen veszteség festõmûvész édesapjának korai elvesztése volt.
Valószínûleg Lavonen a bánatot az eredeti szépség elvesztéseként is átéli. Olyan, mintha biztos lenne abban, hogy létezett egy jobb kor – egy aranykor. Ez a kor volt Itáliában a quattrocento, qinquecento, seicento, mikor a mûvészi alkotásra a grazia – báj, kellem volt jellemzõ. A melankóliát az ideák elérhetetlen világának tökeletessége utáni vágyként is szokták jellemezni, ami lényegében neoplatonista hozáállás.
Lavonen képein régóta az arcok a legfontosabbak. Az arcok lehetõséget adnak a lélekre történõ utalásokra. Lavonen mûvészetének úgyis a lélek „ábrázolása” a vezetõ témája. A madonnák megfoghatatlan szomorúságot árasztanak. A nagy szemek a lelki valóságra utalnak, a zárt szemek az introspekcióra (önvizsgálatra), a befelé irányuló pillantásra. Lavonen kifejezésmódjának lényege nem áll túl messze a szimbolizmus érzékszerveink által torzított újplatonizmusától.
Lavonen ideálként beszél a platonizmusról. Mintha a reneszánsz tökéletes formája tökéletesebb emberre utalna. Lavonen „madonnái” azonban nem csupán Rafael harmóniára való törekvéséhez kötõdnek, bennük metszi egymást Michelangelo belsõ ellentéteinek éle is.
Képalkotóként Lavonen meg is szegi a platonizmus illúzióját. A kép nem csupán ablak, hanem konstrukció is. A tér illúziója szétmállik a felszínt hansúlyozó megmunkálás nyomain. Mintha vágyakoznánk, de teljesen hinni már nem tudnánk. Ezekben a formát tétován keresõ vonalakban egy modern kételkedõ rejtõzik. Ezekben rejlik Lavonen képeinek földi és égi közötti feszültsége.
1991-ben Lavonen megfesti „Keresztelés” címû mûvét. János keresztelésének intenzív vörös háttere kapocs a jelen kiállításon látható új mûvéhez. A monumentális méretû temperafestményen teljes alakos nõi angyal látható, amint éppen elõre lép. A figura nem különösebben plasztikus, inkább grafikus, mint egy felnagyított körvonalrajz. Különösen erõs a kontraszt a háttér intenzív lakkpirosával, a rózsavermeil-jel. A szín a legfinomabb cinóber, piros higany. Lavonen más összefüggésben az angyalról – az angyal szárnyáról – az álom képeként beszélt. Az ítélet angyalát is említi. A jó és a rossz, az élet duális opciói egyidejûleg vannak jelen.
Itt a forma, a szín és a tárgy a harmónia iránti törekvésben egyesülnek. A kép késõi tiszteletadássá válik a kiscelli kolostor szerzetesei, és küzdelmeik elõtt.
Lars Saari
Kuutti Lavonen
1960-ban született, Helsinkiben él és dolgozik
MÛVÉSZETI TANULMÁNYOK
1978-79 Instituto Superiore per le Industrie Artistiche, Urbino, Olaszország
1980-84 A Finn Mûvészeti Akadémia Iskolája
EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK
1981 Valokuvakirjan galleria, Helsinki
1982 Kotka Városi Könyvtár
Galleria Pinacotheca, Jyväskyläi Egyetem
1983 Galleria Nykyaika, Tampere
1984, 1985 Galleria Katariina, Helsinki
1986 A Mûcsarnok stúdiója, Helsinki
Az Alvar Aalto Múzeum stúdiója, Jyväskylä
1987 Kemi Mûvészeti Múzeum
Galerie Pelin / Galleria Fantasia, Helsinki
Kuopioi Mûvészeti Múzeum
1988, 1989 Grafikusok - galéria, Helsinki
1989 Wäinö Aaltonen Múzeum, Turku
1990 Siilinjärven Artsi, Siilinjärvi
Galleria Janus, Helsinki
Mikkeli fotóközpont
Promenadigalleria, Hyvinkää
Söderkulta udvarház, Siuntio
1991 Heinävesi Közösségi Ház, Heinävesi
1992 Galleria Siriua, Jyväskylä
Keravai Mûvészeti Múzeum (Aunen galleria),
Kerava
Joensuui Mûvészeti Múzeum (Jean-Francois
Octave-val együtt), Joensuu
Galleria G, Helsinki
1993 Kirkkonummi Könyvtár
1994 Galleria Hippolyte, Helsinki
Pyynikinlinna, Tampere
Matinpalo Múzeum, Nastola
Galleria Andromeda, Mikkeli
1995 Villa Jankovsky, Kajaani
1996 Galleria Sirius, Jyväskylä
Jämsän Kivipankki (Pertti Kukkonennel együtt),
Jämsä
Galleria G, Helsinki
1997 Tikanojan taidekoti, Vaasa
Galleria Uusikuva, Kotka
Galleria Pictor, Nummela
1998 Studio G, Helsinki
1999 A Képzõmûvészeti Akadémia Galériája,
Helsinki
2000 Galleria Joella, Turku
Galleria G, Helsinki
CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK
1978 óta vesz részt közös- és csoportos kiállításokon
KÜLFÖLDI KIÁLLÍTÁSOK
1984 5 fiatal grafikusmûvész - vándorkiállítás,
Uumaja, Svédország, Intergrafik, Berlin, DDR
Fiatal finn grafika, Aberdeen, Skócia
1985,1986 Nürnbergi nemzetközi rajztriennálé,
NSZK 1985; Linz Ausztria 1986
1987-88 8 Finske grafikere gaester Danemark, a Finn Mûvésztársaság
vándorkiállítása, Dánia
1987-88 Arte Moderno Finlandés; Centro de Arte y Communicacion,
Buenos Aires, Argentína; Museo des bellas Artes, Montevideo, Uruguay;
Sala Mendoza, Caracas, Venezuela; Museo de Arte Universidad Nacional, Bogota,
Kolumbia; Museo Omar Rayo, Roldanillo, Kolumbia
1988 Öt fiatal helsinki mûvész, A Helsinki Mûvészeti
Társaság meghívásos kiállítása,
Varsó, Lengyelország, Prága, Csehszlovákia
A Finn-Szovjet Társaság kiállítása,
Baku, Szovjetúnió
1989-90 Finsk grafi, vándorkiállítás, Södermanland
megye, Svédország
1990 Helsinki csoport, Vaal-galleria, Tallinn, Észtország
1991, 1993 Cité International des Arts, Párizs, Franciaország
Öt finn grafikusmûvész, Malagai Egyetem, Spanyolország
1992 Arco 92, Madrid, Spanyolország (az észt Vaal-galériával
együtt)
Le mythe de la périphérie, Finn Intézet,
Párizs, Franciaország
Galeria La Ventana, Valencia, Spanyolország
1994 Miart 94, Milano, Olaszország
Magyar Ház, Berlin, Németország
1995 Arco 95, Madrid, Spanyolország
Finn Intézet, Párizs, Franciaország
Galerie Memoranda, Caen, Franciaország
1996 Casino de Lons-le-Saunier, Franciaország
„Den Gyldne” (meghívottként), Charlottenborg, Koppenhága,
Dánia
1997 Galeria Brita Printz, Madrid, Spanyolország (Tuula Lehtinennel
együtt)
1998 Unesco, Salle des actes, Párizs, Franciaország
1999 Foyer Européen, Luxembourg
Cercle Münster, Luxembourg
Benelux-államof Finn Intézete, Antwerpen, Belgium
2000 „Den Gzldne” (meghívottként), Charlottenborg, Koppenhága,
Dánia
Estampa, Madrid, Spanyolország
MÛVEK KÖZGYÛJTEMÉNYEKBEN
Finn állam, Kortárs Mûvészeti Múzeum, az Országgyûlés gyûjteményei, Amos Anderson Mûvészeti Múzeum, Pori Mûvészeti Múzeum, Turkui Mûvészeti Múzeum, Alvar Aalto Múzeum/Jyväskylä város, Kuopioi Mûvészeti Múzeum, Tamperei Mûvészeti Múzeum, Lahti Mûvészeti Múzeum, Raumai Mûvészeti Múzeum, Finn Fotómûvészeti Múzeum, Helsinki, Tampere, Turku, Espoo, Vantaa, Kotka, Porvoo, Forssa, Lohja, Raisio és Rauma város, Heinävesi, Siilinjärvi és Siuntio önkormányzata, Rovaniemi Mûvészeti Múzeum/Wihuri Alapítvány, Harkonmäki gyûjtemény, Yrjö A. Jäntti gyûjteménye, Terese és Rafael Lönnström Alapítvány, Paulo Alapítvány, Saastamoinen Alapítvány, Pyynikinlinna gyûjtemény, Keravai Mûvészeti- és Kulturális Egyesület, Helsinki Evangélikus Egyházközségei, Mikkeli Székesegyházi Egyházközség, Kirkkonummi Egyházközség, Merita, SKOP, SKIP, OKO, Sampo, Suomen PT Rt, Kunts gyûjtemény, Svéd állam, Észt Mûvészeti Múzeum, Malagai Egyetem gyûjteményei, Spanyolország
KITÜNTETÉSEK
1984 A nemzetközi Intergrafik kiállítás oklevele
Kelet-Berlinben, NDK
1986 Az év fiatal mûvésze kiállítás
ösztöndíja, Tampere
1989 Megosztott 1. helyezés Mino Pro Graphica, Lohja
1991 1 helyezés a Vaasai Városi Színház
új épületének falfestményeire kiírt
pályázaton
1999 AZ MTV 3 1998. évi kulturális díja
KÖZTÉRI ALKOTÁSOK
1992 A Vaasai Városi Színház új épületének falfestménye
TAGSÁG
Finn Grafikusmûvészek
Festõmûvész Szövetség
Fotómûvészek Szövetsége
Helsinki Mûvésztársaság