KIÁLLÍTÁSOK 2014-ben
TEMPLOMTÉR
Filp Csaba
Data est
defectus / A hiány adott
installáció
Filp Csaba: A hiány adott
A kiállítás az önmagát egy ideának önként alárendelő férfi alakját idézi fel.
A kiállított tárgyak darabjai csupán egy hajdani egésznek, használhatatlanok. Hiába készültek igénnyel, mutatós anyagokból: azt jelzik, hogy az a bizonyos idea a mai napig létezik és hat, de lehetetlen.
A vértek a maguk idejében igen drága dísztárgyak voltak, és eredetileg nem magát a harcot reprezentálták, hanem egy férfiszerepet. Most félbe vannak vágva: nem érnek semmit, nem védenek semmitől.
Az asztalban csatok vannak. De csat helyett azt is mondhatnánk: kapocs. A gondolat csat, mert gondolataink sok mindennel és sok mindenkivel összekapcsolhatnak. Ezért látunk sokat belőlük a tárlóban. Ez a gondolati kapcsolódás csak addig lehetséges, amíg élünk, ezért tartják az asztallapot angyalkák.
Mára feledésbe merült egy valaha kiemelten fontos mozzanat. Az önmagát egy ideának alávetni kész férfit jelképesen megütötték, felövezték – és végül felkötötték a sarkantyúit. Ez volt a leglényegesebb a szertartásban. A sarkantyúval önmagunknál nagyobb erőt és ösztönt kellett irányítanunk, miközben önmagunkat is uraltuk. Ez volt a méltóság maga. Aki méltatlan lett, a sarkantyúit törték le.
Nem célunk, hogy részletekbe veszve tárgyaljuk, mi hogy volt egykoron. De így talán jobban eligazodik térben és időben a látogató. Ami még kiegészítésként elmondható: a vértek már nem lesznek egészek. Nincs miért sarkantyút kötni. Előfordul, hogy a gondolat marad az egyetlen létező kapocs. Ezért a cím: a hiány adott.
november 13–2014. február 2.
kurátor: Lorányi Judit
Korodi Luca
Elemi részecskék
installáció, festmény
A világ abszurd. Állandó újragondolás. Átértékelésre késztet.
„Az ész a tudatnak és az
öntudatnak, azaz valami tárgyról való tudásnak és az önmagáról való
tudásnak a legmagasabb egysége...”
”… Éppannyira önmagáról való bizonyosság, szubjektivitás, mint lét vagy objektivitás egy és ugyanazon gondolatban...” G. W. Hegel
A rálátás lelepleződés.
Az állandó mozgás folyamatának pillanatképei vannak kimerevítve a képeken. A
szubjektív és objektív egyszerre van jelen. Szinkronitásuk - a megfogható és
a megfoghatatlan – párhuzamos, megjelenése adja ki önmaga absztrakcióját.
Valósága éppen annyira van, mint amennyire nincs.
Bemozdult
fényabsztrakciók, melyek alig léteznek, mégis a pillanat torzulásainak finom
lenyomatai. Mint a fosszília, kőzetmaradványban hagyott nyom, úgy „égnek be”
a szembe ezek a mozdulatok. A mozgás folyamatának pillanatképei. Olyan
kísérleti terep, melyben van hely a megmagyarázhatatlan - erők, terek - és
időtlen idők - harmóniájának, összetételének és energiájának
összehangolására. Az állandó mozgás és változás a létezésről,
utánpótlásáról gondoskodik.
Az ősi jövőkép minden elembe bele van kódolva. Mint ahogy a pulzáló
Világegyetem, pulzáló jégtakaró. és a Föld , számunkra az őskáosz elemeiből
épített legnagyobb idea. Paul Virilio ír a 70-es években arról, hogy a
gyorsulás megváltoztatta a világot. Folyamatos gyorsulás van. A világegyetem
tágulása is egyre gyorsul. Ám lehet – ez az örök pulzálás része is .
Az Antarkrisz formája egy agyra emlékeztet.
Az agyat, ezt a bonyolult emberi szervet feltérképezni egy dolog, működési
mechanizmusát megérteni pedig egy másik. Összefüggéseiben látni és
kiszámíthatóvá tenni lehetetlen. Az érzelmi intelligencia és ennek
kiismerése rendkívül bonyolult folyamat. Teljesen más alapokon nyugszik,
mint a gép érzelemmentes logikája. A kommunikáció oly mértékben gyorsult
fel, hogy a földrajzi távolságnak nincs semmilyen szerepe. Korunk hálózati
kapcsolatrendszere egyfajta kollektív tudatra kerülés lehetőségét hordozza
magában.
A jelen és a jövő
mindenképpen ezeknek a lehetőségeknek a kiismerése jegyében telik majd.
A rálátás egyfajta kihelyezett figyelem.
A feldolgozás értelmezésének újraértelmezése, állandó újragondolás és mindig azon a bizonyos emberi horizonton belül maradás tragédiája egyben. A Posztmodern gondolatkísérlet a modernizmus elleni lázadás, a mai napig folyamatosan íródik.
„ A fúzió reményét teljesen megsemmisíti
az a nyilvánvaló tény, hogy a testünk halandó, ezért tovább terjedhet a
hiábavalóság és a kegyetlenség. Kárpótlásnak - mondta végül furcsa
fordulattal- ott van a szeretet./
Michel
Houellebecq
„A test addig vándor, amíg nem hisz...” Vito Acconci
„A lélek határait nem találhatod meg, ha minden utat be is jársz, oly mélységes az alapja”
Hérakleitosz
február 13–március 16.
rendező: Fitz Péter
Jovanovics Tamás Kibillen
festmény
Festmények és installáció különös kapcsolata. Következetes festői program, ami a vonalak egymásutánjára épül. Vízszintes színes vonalak rendszere – színes ceruzával, vagy akrillal, következetes vastagsággal. Szigorú renddel. Az a fajta repetitív monotónia, ami rövidebb személés nyomán rendkívül izgalmas vizuális élmény hoz létre.
Ebből a rendszerszerű építkezésből kilépve, Jovanovics Tamás monumentális installációt hozott létre, kilenc vörös-fehér, spirális csíkozású oszlop tör a magasba, s tűnik el a magasban. Az oszlop sor enyhe ívet ír le, és fokozatosan hajolnak, billennek ki a függőleges rendből.
április 3–április 27.
rendező: Lorányi Judit
A mecénás főváros
A Fővárosi Képtár
Az
Új Budapest Galéria és a Fővárosi Képtár
kiállítása a BÁLNÁBAN
A Fővárosi Képtár és a Budapest Galéria a Tavaszi Fesztivál záróeseményeként nyitja meg A mecénás főváros – a Fővárosi Képtár című kiállítását az Új Budapest Galériában, a Bálna épületében. A kiállítás a főváros műpártolásának történetét foglalja össze az 1880-as évektől máig. Bemutatja Budapest képzőművészeti gyűjteményének kialakulását és koncepcióinak módosulásait a kezdetektől napjainkig. A történelem fordulataihoz kapcsolódó izgalmas gyűjteményi változások, intézményi átalakulások során létrejött kollekció bemutatása az utolsó másfél évszázad magyar művészetéről ad átfogó, ugyanakkor egyedi képet.
CSISZÉR ZSUZSI: Johanna
Blaskovits, 2008
április 3–augusztus 31.
rendező: Fitz Péter és Mattyasovszky Zsolnay Péter
Imre Mariann A mulandóság
rögzítése
installáció, szobor
Imre Mariann (1968)
életművében immár ciklussá formálódó tematika „A mulandóság rögzítése”.
A kilencvenes évek óta a magánmitológiák és az egyetemes jelentések egybeöltésével – az öltést szó szerint és szellemi értelemben is – művelő alkotó az utóbbi években készült installációit e sorozatcímmel összefogva az idő dimenzió megjelenítésének állhatatos törekvését rögzíti.
A kiscelli Templomtérben felállított munka a mítoszok, legendák és kandi tévhitek övezte műterem zsáner Szent Lukács ikonográfiájából eredeztethető toposzát demitizálja.
A Dráva utcai műtermet, melyben ma Imre Mariann él és dolgozik, egykor Márffy Ödön, később Perlrott-Csaba Vilmos, 1954-től pedig Csernus Tibor lakta. Képeiken nem egyszer jelent meg a tér valamelyik szeglete. Márffy egyúttal a ház gondnoka is volt.
Egy 1926-os festményén jól felismerhető az az eredeti konstrukcióban nyilvánvalóan a reprezentatív mezőhöz kapcsolódó, szintkülönbséggel is hangsúlyozott szegmens, amely Imre Mariannál ma saját zug, s amely elemeire bontva, analitikus figyelemmel vizsgálva és a kiscelli kiállítótérben sziszifuszinak, lehetetlennek tűnő technikával újravarrva tradíció és originalitás, mutatkozni és rejtőzködni vágyás, privát és nyilvános működés keserves, a paradox anyaghasználat által megjelenített, s így végső soron felülírt ellentéteit feszíti egymásnak.
május 16–augusztus 31.
rendező: B. Nagy Anikó
BELSŐ
UDVAR
szoborkiállítás
BAKTAY Erika, Hans Peter BAUER, BLOCK CSOPORT, BUCZKÓ György, CHESSLAY György, DELI Ágnes, FAJÓ János, GAÁL Endre, GULYÁS Gyula, KELEMEN Zénó, MÁRKUS Péter, Laszlo MILASOVSZKY, SOÓS Tamás
június 21–augusztus 31.
kurátor: KOZÁK CSABA
Installációk a Fővárosi Képtárban
1992-2014
A közel félszáz installációs kiállítás
mindenképpen jelzi, hogy a kiscelli helyszínek kívánják, szinte megkövetelik
a térben gondolkodás művészeti megoldását. Az természetesen nem állítható,
hogy a hazai, és némiképp a nemzetközi installációs kifejezésforma
legfontosabb helyszíne lenne a Templomtér, de szerepe nyilván nem
elhanyagolható. Szellemében és formájában természetesen rendkívül sokféle
együttes sorakozott fel, az életművekből, munkásságokból következők, a
kifejezetten erre a térre létrehozottak és természetesen a „határesetek” is
jelen voltak.
Az Installációk
a Fővárosi Képtárban 1992-2014 című összegző kiállítás – és kötet – ezt
a tevékenységet szándékozik dokumentálni.
A kiállítás dokumentációs szándékkal készült,
természetesen lehetetlen 48 tárgyegyüttest felsorakoztatni. Ezért maga a
kiállítás is egy installáció, öt projektor vetíti a negyvennyolc installáció
fotódokumentációit a falakra, egy tükörgúlára és egy vetítővászonra.
Ezzel a kiállítással lezárul egy korszak, a rendezők, Mattyasovszky Péter és
Fitz Péter visszavonulnak. Remélhetőleg az utódok folytatják a több, mint
két évtizedes programot, és újabb installációknak adnak teret a Fővárosi
Képtár helyszínein.
október 2–2015. január 20.
rendező: Fitz Péter és Mattyasovszky Zsolnay Péter
ORATÓRIUM
A fekete szép
Buczkó György, Haász István, Szüts Miklós,
Vojnich Erzsébet, Záborszky Gábor kiállítása
"A fekete szín számtalan árnyalata létezik: megkülönböztetünk ébenfeketét, éjfeketét, a szurok, a korom, a hamu feketéjét, az alkonyat utáni csend feketéjét, a pirkadat előtti feketét és sorolhatnánk. A fekete árnyalatát váltva szürkébe képes olvadni, majd fehérbe fordul." (Kozák Csaba)
–2014. február 2.
kurátor: Lorányi Judit
"Szövetséget fogadtunk a gonoszság ellen"
Válogatás a Levendel-gyűjteményből
március 27–június 8.
kurátor: Lorányi Judit
Anja Luithle Körbefutás / Running around
installáció
A veszprémi Művészetek
Házával közösen rendezett kiállításon
Anja Luithle (1968) német művész „Körbefutás” (Running around) című
munkáját mutatjuk be. A nyolc alakból építkező kinetikus installáció a
Mannheimi Nemzeti Színház és a Mannheimi Műcsarnok közös megbízása nyomán
1999-ben készült, színházi ihletettségű tárgyegyüttes. A Stuttgarti
Művészeti Akadémián Joseph Kosuth tanítványaként végzett alkotó a 2001-es
évet ösztöndíjasként Budapesten töltötte. Az emberi test és az emberhez
tartozó tárgyak mozgásának szobrászati reflexiói végigkísérték eddigi
pályáját. E reflexiókból rendszerint derűvel, iróniával áthatott munkák
születtek. A Fővárosi Képtár/Kiscelli Múzeum Oratóriumában fölállított
rebbenő ruhák által megjelenített figurák együttese is ebbe a koncepcionális
vonulatba illeszkedik.
június 12-augusztus 24.
kurátor: dr. Alexander Tolnay, B. Nagy Anikó
