Kiscelli Múzeum – Oratórium
2000. jûlius 6–augusztus 6
A kiállítást rendezõje: Mattyasovszky Péter
A Pro Helvetia New York, a Pro Helvetia Budapest, az aaraui Aargauer Kunsthalle közös kiállítása

A tárlat számos személy támogatásával jött létre. Elsõsorban szeretnénk köszönetet mondani minden adományozónak, aki a mûveket a kiállítás számára rendelkezésünkre bocsátotta. Külön köszönet illeti Karsten Greve-t (Galerie Carsten Greve, Köln), Anne Blümelt (Galerie Lelong, Zürich) és Barbara Glosst (Barbara Gloss Galerie, München), akik segítettek Louise Bourgeois mûveinek kiválasztásában. Köszönjük továbbá Burkhard Wenger (Basel) és Dominique Bürgi (Bern) segítségét a Meret Oppenheim kutatásokhoz, valamint köszönet Marie-Luise Lienhard-nak, aki Ilse Weber hagyatékát kezeli.
 

Hatvan év után találkoznak munkáik – Louise Bourgeois, Meret Oppenheim, Ilse Weber – közös kiállításán. Több mint hatvan évvel ezelõtt találkozhattak volna Párizsban is. Louise Bourgeois és Ilse Weber életrajzából megtudhatjuk, hogy 1935 és 1938 között – mindketten huszas éveik közepén, illetve végén jártak – egy ideig és talán éppen egyidõben Othon Friesznél festészetet tanultak. A három leendõ mûvész közül a legfiatalabb, Meret Oppenheim már 1933 és 1937 között egy konvencionálisnak egyáltalán nem nevezhetõ párizsi mûvésztársasághoz tartozott, az André Breton köré csoportosuló szürrealistákhoz; itt keletkezett 1936-ban a „Prémteríték”, a szürrealizmus legendás ikonja, amellyel késõbb egész munkásságát, illetve õt magát is azonosították és amely évtizedeken keresztül gátolta mûvészete adekvát recepcióját. Nem tudjuk azonban, hogy a három fiatal nõ útja Párizsban valóban keresztezte-e egymást, és egy alig valószínûsíthetõ találkozás mindenáron történõ bizonyításával nem is kívánjuk legitimálni Louise Bourgeois, Meret Oppenheim és Ilse Weber akvarelljeinek és rajzainak közös bemutatását.
Közös bemutatásuk izgalmas találkozást ígér. Jelen tárlat annak a kiállítás-sorozatnak a része, amelynek keretében az Aargau-i Kunsthaus az elmúlt években a legkülönbözõbb mûvészeket hívta meg, kortásakat csakúgy, mint úgynevezett klasszikusokat, hogy párbeszédet kezdeményezzen olyan mûvek között, amelyek leginkább a tudat alatt, ám semmiképpen sem lineárisan kapcsolhatók össze. A szervezõ kiállítási intézmény ebben az akcióban olyan házigazda szerepét tölti be, aki ismeretlen vendégeket hív meg, ám a vendégek konstellációja izgalmas és inspiráló beszélgetéseket ígér. A három mûvész, akik pályafutásukat hatvan évvel ezelõtt Párizsban kezdték és különbözõ utakat jártak, valószínûleg nem vagy csak véletlenül, de semmi esetre sem tudatosan találkozott egymással. Ma mûveik találkozásával igyekszünk pótolni ezt, abban a biztos tudatban, hogy van mondanivalójuk egymás számára és találkozásuk nyílt párbeszéddé alakul. Az egyes mûvek között létrejövõ dialógus bepillantást enged az üvegházba, betekintést enged az intim részletekbe, ám a titkokat megõrzi.

Beat Wismer, az Aargau-i Kunsthaus igazgatója
Annette Schindler, a New York-i Swiss Institute igazgatója