Életrajz:
1913-ban született Berlin-Charlottenburgban. Basel közelében nevelkedett. 1931-ben otthagyta a gimnáziumot, mert elhatározta, hogy festõ lesz. 1932-ben Párizsba utazik, rendszertelenül ugyan, de látogatja az Académie de la Grande Chaumière-t, szívesebben dolgozik egyedül. Ekkor születnek elsõ versei és rajzai. 1933-ban Alberto Giacometti és Hans Arp felkeresik Meret Oppenheim-ot a mûtermében és felkérik, hogy a szürrealistákkal közösen állítson ki a „Salon des Surindépendents”-ban. Az André Breton körül csoportosuló mûvészek között forog, 1937-ig részt vesz a szürrealisták kiállításain. 1936-ban készül híres mûve, a „Le déjeuner en fourrure”, amelyet Alfred Barr jr. vásárol meg a New York-i Museum of Modern Art számára. 1937-ben visszatér Baselbe. Két évig tanul a baseli Kunstgewerbeschule-ban. Megkezdõdik egy 18 évig tartó krízis. Kapcsolatot tart a „Gruppe 33”-mal és részt vesz az „Allianz” nevû svájci mûvészcsoport kiállításain. 1945-ben megismerkedik Wolfgang La Roche-sal, 1949-ben összeházasodnak. Bernben, Thunban és Oberhofenban élnek. Kapcsolatba kerül a berni mûvészek csoportjával. 1954-ben mûtermet nyit Bernben. 1967-ben retrospektív kiállítás a stockholmi Moderna Museet-ban. Meghal férje, Wolfgang La Roche. Megtartja berni mûtermét, de 1972-tõl Párizsban is bérel mûtermet. 1974–1975 retrospektív kiállítások Solothurn és Winterthur múzeumaiban. 1975-ben megkapja Basel város muvészeti díját (Kunstpreis der Stadt Basel), 1982-ben Berlin város nagydíját (Grosser Preis der Stadt Berlin). Részt vesz a kasseli documenta 7-en. 1984-ben retrospektív kiállítás a berni Kunsthalle-ban és az ARC, Musée de la Ville de Paris-ban. Meret Oppenheim 1985-ben halt meg Baselben.
Válogatott bibliográfia:
– Meret Oppenheim, Museum der Stadt Solothurn/Kunstmuseum Winterthur/Wilhelm Lehmbruck-Museum Duisburg 1974/75
– Bice Curiger, Meret Oppenheim. Spuren durchstandener Freiheit [Meret Oppenheim. A megélt szabadság nyomai], mûtárgylistával, àtdolgozta Meret Oppenheim és Dominique Bürgi, Zürich 1982 (több átdolgozott kiadás) (átfogó életrajzzal, a kiállítások jegyzékével és bibliográfiával)
– Meret Oppenheim, Husch, husch, der schönste Vokal entleert sich. Gedichte und Zeichnungen [Huss, huss, a legszebb magánhangzó kiürül. Versek és rajzok], szerk. Christiane Meyer-Thoss, Frankfurt/M 1984 (az átdolgozott kiadás 1999 õszén jelent meg)
– Meret Oppenheim, Kunsthalle Bern 1984
– Meret Oppenheim, ARC, Musée d’art contemporain, Paris 1984
– Meret Oppenheim, Aufzeichnungen 1929–1985 [Meret Oppenheim. Feljegyzések 1929-1985] szerk. Christiane Meyer-Thoss, Bern-Berlin 1986
– Meret Oppenheim. Legat an das Kunstmuseum Bern [Meret Oppenheim. Hagyaték a Bern-i Kunstmuseum számára], szerk. Josef Helfenstein, Kunstmuseum Bern, Bern 1987
– Isabel Schulz, „Edelfuchs in Morgenrot”. Studien zum Werk von Meret Oppenheim [„Nemesróka hajnali fényben”. Tanulmányok Meret Oppenheim munkáiról], München 1993
– Josef Helfenstein, Meret Oppenheim und der Surrealismus [Meret Oppenheim és a szürrealizmus], Stuttgart 1993
– Christiane Meyer-Thoss, Meret Oppenheim. Buch der Ideen. Frühe Zeichnungen, Skizzen und Entwürfe für Mode, Schmuck und Design [Meret Oppenheim. Ötletek könyve. Korai rajzok, vázlatok, divat-, ékszer- és designtervek], Bern 1996
– Meret Oppenheim. Eine andere Retrospektive [Meret Oppenheim. Egy másfajta retrospektív kiállítás], Galerie Krinzinger, Zürich/New York 1997 (részletes életrajzzal, a kiállítások jegyzékével és bibliográfiával)
– Meret Oppenheim, Galeria del Gruppo C, Mailand 1998 (részletes életrajzzal, a kiállítások jegyzékével és bibliográfiával)
Copyright © BTM Utolsó módosítás: 2000. 05. 30.
