A 2001-ben meghalt Mulasics László festőművész kiállítása a Fővárosi Képtár/Kiscelli Múzeum Templomterében 2002. nyarán kerül megrendezésre. A kiállítást megkíséreli összefoglalni a korán elhunyt művész még fellelhető, a műtereméből előkerülő alkotásokat, melyek jelentős része nem szerepelt még a közönség előtt.

Mulasics László az Új szenzibilitás, az Új szubjektivizmus festője. Kevés figuralitásra utaló, tematikus motívumot használ (pl. Lovak sorozata), munkái – leginkább a szerkezet, a szögletes-geometrikus cloisonné következtében – egyre absztraktabbakká válnak, távolodnak a figuratív jelenetektől. Kedvelt, rétegesen festett anyagai: a méhviasz, az ólom, a réz, a papír. Alkotásai elegánsak, kiegyensúlyozottak, és ünnepélyes időtlenséget sugároznak. A 80-as években festőibb szenzibilitású képeket, „szenvedélyesebb”, sajátos (grafitos vagy gyöngyház) fényű színrétegeket fest, amit a meditatív, irodalmi jellegű címek is alátámasztanak: Virágillat; Zavartalan dallamok; Jobb, ha beszélsz (1986). A következő évben szinte teljesen elszakadt a figuralitástól, a képek érzéki jellege fokozódott: Aranyvörös dübörgés; Kényszerű beszélgetés (1987); Bármelyik nap (1988). A továbbiakban, a 90-es évek felé haladva festményeinek technikája az enkausztikával egészült ki, amely által meditatív, misztikus jellegük is fokozódott (Illatos völgy; Afrikai vallomás; Alkonyi fény; Ezüstös villanás; Elfordított tekintet; Szélcsendben; Egy másik hang; Griff; Vadászat; A ló; Magányos lovasok; Sebességeloszlás; Csillaghalmazok; Forth-Brücke; Mi mindenről tűnődöm; Rétegről rétegre; Árapály tényező; Félelem az elutazástól; Egy felfedező emlékére). Motívumainak, formanyelvének asszociációs mezője archaikus épületrészleteket, szerszámokat, alaprajzokat, asztrológiai, űrbeli vagy alkimikus tárgyakat idéz. A 90-es évek második felében betűkkel és a képbe fotózott látvánnyal egészül ki festményeinek síkja. Alkotásai feszültséget és nyugalmat egyaránt sugároznak: síkbeli és térbeli; hideg és meleg; egyenes és görbe; organikus és geometrikus; szabad és visszafogott; kemény és lágy; szimmetrikus és aszimmetrikus; ólom és viasz; színes és monokróm ellentéte jellemzi.