Mohácsi András nagyméretű kőszobrait állítja ki a múzeum templomterében.
A szobrok a megalitikus kultúra, a Stonehenge előtti világ kőépítészeti jellegét viseli magán. A szobrok több
kődarabból állnak. Anyaguk mészkő és gránit.
Pár mondat a szobrokrólÚj szobrászati nyelv kialakítása a célom. A Képzőművészeti Főiskolán, bár szobrász szakra jártam, tanulmányokat csináltam, mindvégig fogva tartott az az érzés, hogy a szobrok amelyeket a köztereken látok, mindig elborzasztanak. Bár egy szakma részese voltam, nem éreztem magam szobrásznak. A főiskola befejezése után elutaztam Angliába, hogy az ottani prehistorikus kőépítményeket tanulmányozhassam. Ez az út megváltoztatta az életemet. Az út választás volt.
Felderengett előttem, hogy a mai köztéri szobrászat is lehetne személyes, problémákat felkutató, izgalmas, és időtálló.
Leköltöztem Villányba, az ottani művésztelepre követ faragni. A föiskolai pezsgés, örvénylés helyébe a kövekkel való szembenézés következett. A feladat, az hogy lehetséges-e még őszinte szobrászatot létrehozni kőből, hatalmas kérdés volt számomra. Hat éven keresztül dolgoztam a saját szobrászati nyelvem kialakításán.
A Kiscelli Múzeumban nyíló kiállításomon az elmúlt 10 év alatt készült munkáimat mutatom be, A kiállításon látható 10 nagyméretű kőszobor, gránitból és mészkőből. Talán ez az, amit el lehet mondani egyszerűen róluk, köztéri kőjátékok, sakkozás az idővel.