NÉZŐKÉPEK 2.
DOBOS GÁBOR FOTOGRÁFUS

Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum
Oratórium, Szoborcsarnok
2006. december 12-2007. február 18.
rendező: B. Nagy Anikó, Dobos Édua Dalma

 

A Fővárosi Képtár 2004-ben indított „Nézőképek” című sorozata a „fotográfiai emlékezetből” hívja elő a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek magyar művészeti szubkultúrájának eseményeit és mindennapjait. Elsőként Pácser Attila (1953), a nyolcvanas évek underground világára fókuszáló képeit állítottuk ki. Dobos Gábor (1947) tárlatán most egy olyan különös látásmódú, szuverén alkotót mutatunk be, aki  a hatvanas-hetvenes években a független fotó és filmművészet szinte minden jelentős vállalkozásában – többek között Háy Ágnes, Ajtony Árpád, Halász Péter, Erdély Miklós, Donáth Péter, és Hajas Tibor műveiben ­–  alkotótárs volt. 

Életművének feltárása közel négy éve folyik. A művész lánya, Dobos Édua eddig több mint kétezer negatívot digitalizált és rendszerezett. Filmjeit és filmtöredékeit a Balázs Béla Stúdió 2002-ben mutatta be – Kodolányi Sebestyénnek köszönhetően a filmanyag ez alkalomból modern hordozókra került. A Fővárosi Képtár kiállítása és a hozzá kapcsolódó katalógus a feltáró munka mostani állapotát rögzíti. Nem lehetett szándékunk az életmű teljes és reprezentatív feldolgozása. A többféle hordozón bemutatott válogatás azonban reményeink szerint támpontokat és bőséges forrást nyújt az elmúlt évtizedek kultúráját kutatók számára is, mivel az oeuvre számos leágazása a korszak meghatározó eseményei és alkotói felé vezet. A munkák egy része felfedezés lesz azoknak is, akik a szerzőt, Dobos Gábort munkatársként vagy barátként közelről ismerték.

---

MEGNYITÓ

 

Can Togay

 

Dobos Gábor Kiscelli Múzeumbeli fotókiállítására

Láttam.

Láttam nemzedékem.

Láttam nemzedékem legjobb elméit. 

Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban,

angyalfejű hipsztereket égve az éjszaka gépezetében a csillagos dinamóhoz fűződő hajdani égi kapcsolatért,

kik lemeztelenítették agyvelejüket az Ég előtt a Földfeletti alatt és megvi­lágosult lélekkel angyalokat láttak a bérházak tetején tántorogni,

kik hideget sugárzó szemekkel járták végig az egyetemeket, és

Blake-fényű tragédiát hallucináltak,

kiket kirúgtak az akadémiákról, mert obszcén ódákat közöl­tek a hirdetőtáblák üres ablakain,

kik trikóban és gatyában kuporogtak a borotválatlan szobában figyelve a falon keresztül áradó Terrorra,

kik tisztítótűzként égették törzsüket minden éjszaka
álmokkal és ébredő lidércnyomással,

kik az agyukat repesztették szét a várakozásban hogy megjöjjenek a meséből az aranyfejű bűnözők szívükben a valóság bájával,

kik az utolsó könyvet kivágták az utolsó lakás ablakán és az utolsó ajtót bezárták hajnali négykor és az utolsó telefont falhoz vágták és az utolsó bútorozott szobából kirámolták a szellemi berendezést az utolsó darabig[1] -

egy sárga papírrózsa drótfogasra csavarodva, 

egy aranyrámás tükrön átvetett szárítókötél,

televízió fényében sötét foltba kent fiúarc, lányarc,

széktornyon vállapos kisfiú harcos,

faluszélén szélén szélén békén békén alvó fehér gyolcsban feketeszakáll,

elkerekült szemekkel gyönyörű lány,

a fényképész dacos szép feje önarckép tükrében,

öregek tátott szájú hőstalálkozója,

feketeszakáll színmester kezében malackával,

bánatos-tekintetű előtt síró kislány,

szakállás, göndör hajú ifjú szellem-Amudsen nevető férfitárssal,

távoli, homályos konyhában valaha ülők szürke serege,

fénylő grófnői arcél,               

aranyba borult színész arcai,

pöttyösné pöttyös lányaival,

titkostársaság magnóval,

kéjbefonódók fehérlő fényben,

sietős temetési menet,

óriás majom herélők,

bátyhuszár nevető bajusszal, zokniban,

sógornőpongyolás vasalócsaj fényes tapétával,

hetyke művésztársak asztallal, nővel, poppal,

tomaji béreltház teraszán majdan meghaló lány,

rejtett szobák belsejében céllal tevékenykedők,

gyermekekhez hajolók, olajos szeműek,

színházat csinálók, képet készítők,

anarchista kényszerkivándorlók, száműzettetek, elszakadók,

reptérbúcsúztatók,       

tilos kultúra,

titkosfilmek,

fekete-fehér titkosévek.

A képeken Halász Péter, Koós Anna, Breznyik Péter, Bálint István, Balaskó Jenő, Bódy Gábor, Pauer Gyula, Legéndi Péter, Kollár Marianne, Lugossy István, Erdély Miklós,, Imre Emma, Buchmüller Éva, Fogarassy István, Hajas Tibor, Bősze Andrea, Balogh Judit,  Eörsi Katalin, Molnár Gergely, Najmányi László, Tábor Ádám, Benke László, Rácz Péter, Rácz Judit, Dobos Emő, Donáth Péter, Kis-Kovács Panka, Veress Júlia, Müller Péter Iván, Bereményi Géza, Szász, Körmendy Mari, Háy Ágnes, Tatár György, Gáspár Zsuzsa,Szendrei Éva, Kurtág György, Gémes György Dixi, Kovács Miklós és még és még, és ismeretlen, ismeretlen, ismeretlen, ismeretlen, ismeretlen.

Láttam Dobos Gábort nyári délután fénylő tóban barna bőrű lánnyal, aki csillogó meztelen testtel nevetve örült párjának.

Láttam Dobos Gábort mosolyogni.

Láttam Dobos Gábort az Ariflex kamerát vállához emelni.

Láttam Dobos Gábor hirtelen kék szemét.

Láttam tekintetét. Láttam hunyorogni. Felmérni a távolságot Figyelni.

Láttam dolgozni.

Láttam magyarázni.

Láttam hallgatni.

Láttam lázadni.

Köszöntsük a magyar Üvöltés nemzedékét!

Köszöntsük Dobos Gábort!

Köszönjük B. Nagy Anikónak és Dobos Éduának!

A kiállítást megnyitom.

[1] Átirat saját használatra (Ginsberg, Üvöltés)

 

---