A kiállítást rendezte: B. Nagy Anikó, Dieter Schrage
A kiállítás támogatói: Budapest Fõváros Önkormányzata, Nemzeti Kulturális Alap, Soros Alapítvány, MMKSLW

A katalógus magyar változatát szerkesztette: Fitz Péter
Szöveg: Fitz Péter, Hegyi Lóránd, Hermann Nitsch
Fordította: Baranyai Edit
Nyomdai munkák: NALORS
Fõvárosi Képtár katalógusai 100.
Sorozatszerkesztõ: Fitz Péter
ISSN 1416-4922
ISBN 963
Felelõs kiadó: dr. Bodó Sándor, a BTM fõigazgatója
© Fõvárosi Képtár és a szerzõk

Hermann Nitsch Hatnapos játéka Kiscellben

Nitsch szövegének magyarra fordított változatát rendeztem sajtó alá, s közben nagyon finom, lágy jazz zenét hallgattam. Két napig csak vegetáriánus ételt és fehérbort tudtam magamhoz venni. Nem voltam tavaly Prinzendorfban, de láttam a kiállítást Bécsben, ismerem a katalógus minden képét, a passió akciót.
    S közben háború van megint a Balkánon, finom, steril, mértanias-mérnökies háború, vér szinte nem is folyik. Ez már vagy a negyedik háború ott ebben évszázadban s könnyen kiszámítható, hogy a szenvedések történetének még jó ideig, a jövõ században is folytatása lesz..  
    Mindettõl Hermann Nitsch életmunkáját összefoglaló Hatnapos játék Prinzendorfban 1998 orgia-misztérium színháza egészen más jelentést is kap ma, itt, Budapesten. A brutalitás esztétikája, ötvözve az európai kultúrtörténet minden misztikus szertartásával, melynek kíméletlenül õszinte és önmarcangoló megnyilvánulása Nitsch minden akciója, tevékenysége, festészete és nem utolsósorban írásai, ha lehet még intenzívebbé válik.
    Nitsch neve összekapcsolódik a háború utáni osztrák mûvészettel; orgia–misztérium színháza az avantgárd összmûvészeti ideál legmeggyõzõbb, s egyben legdrámaibb megvalósulása. A bécsi akcionizmusból kinövõ festõi, rendezõi, zenészi, írói és performance-teremtõ munkássága úgy egyetemes érvényõ, hogy másfelõl csak itt, Közép-Európában születhetett meg. Kultúrtörténeti, mûvészetfelfogásbeli és mûvészetpszichológiai hagyományai itt, ebbõl a régióból nõttek ki. Az elfojtás–felszabadulás, érzékiség–bigottság, nyitottság és szemellenzõsség kafkai, freudi világa megtetézve a két világháborúval, a rendkívül határozott és ugyanakkor újra és újra megkérdõjelezett identitással.
    Nitsch egész mûvészete – az akciófestészettõl az orgia-színházig – ezt a világot képezi le, és leplezi le, fedi fel valós énjét. A világ brutalitása ugyanis akkor is létezik, ha nem beszélünk róla, ha elfordítjuk a fejünket, a hazugság akkor is hazugság marad, ha úgy teszünk, mintha nem lenne az.  
    Nitsch Hatnapos játéka egy deszakralizált passiójáték. Elég szemléletesen leírja az alább közölt írásában viszonyát a valláshoz, szertartásaihoz, a passióhoz. Nehezen lehet jobb színteret elképzelni relikviáinak, installációs tárgyainak, véres akcióképeinek, mint a deszakralizált kiscelli volt trinitárius templomot. Kolostortemplomként 1783-ban szûnt meg mûködni, 216 év „nem templom” lét, a többszöri pusztulás–átépítés után már csak szellemében szent hely. A XVIII. századi átépítés egyik különös eredménye a diadalívek háromszintes beépítése, melynek nyomán némileg az antik termákra emlékeztetõ struktúra alakult ki. Egy soha nem volt kulturális egymásra rétegzõdés egy valahai barokk templomban. A dolog némileg hasonlatos ahhoz, ahogy Nitsch összeépíti az antik tragédiát a keresztény passióval és a XX. század vágóhídjával.
    Nitsch otthon van a kiscelli Templomtérben, nem elõször szerepel itt, legutóbb 1996-ban a Mítosz, Memória, História kiállításon Hordalékkép, Oltár installációval címû, háromrészes monumentális mûve foglalta el a szentélyt. A prinzendorfi hatnapos akció során keletkezett relikviák, installációk, akciófestmények, fotók és videók nagyszabású kiállítását ez év tavaszán mutatta be a bécsi Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig a Liechtenstein Palotában. Nitsch életmûvét összegzõ kiállítás, most második helyszínként Budapesten látható, mielõtt más európai múzeumok is bemutatják. Köszönet ezért Hegyi Lórándnak a MMKSLW igazgatójának, Dieter Schragénak, a kiállítás kurátorának, minden intézménynek, melyek segítették a kiállítás megvalósulását, és mindenekelõtt a mesternek, Hermann Nitschnek.
 

Kísérlet az alkalmas nézõpont megtalálására
Hermann Nitsch hatnapos játéka

    A bécsi Modern Mûvészetek Múzeuma Ludwig Alapítvány egyfelõl a XX. századi osztrák és nemzetközi mûvészet jelentõs alkotásait mutatja be állandó gyûjteményével, másfelõl idõszakos kiállítások keretében – gyakran külföldi múzeumokban és mûcsarnokokban – az aktuális kül- és belföldi mûvészet pozícióit mutatja be.
    Ez utóbbi szándéknak tesz most eleget a múzeum azzal, hogy a Liechtenstein palotában kiállította a prinzendorfi kastélyban az elmúlt év augusztusában megrendezett 6 napos játék reliktumait, installációs kellékeit, akciófestészetét, valamint az arról készült fotókat és videófilmeket.
    E nagyszerû mûvészeti fiesztát meglehetõsen gyakran kísérték egyáltalán nem helyénvaló jelenségek, rágalmazó állatvédõ kampányok, az akciómûvészetre vonatkozó, a demokráciát megkérdõjelezõ populizmus, sõt még bombával történõ fenyegetések is; ezekkel kellett a mûvésznek a hatnapos játék során konfrontálódnia, s ezekkel pszichikailag egészen csodálatra méltó módon birkózott meg hatnapos akciójának hihetetlen szellemi és fizikai erõfeszítései ellenére is. Mindez egyértelmûen azt bizonyította, hogy a tartalmat és az esztétikumot illetõen milyen hihetetlen erõvel rendelkezik még ma is az orgia-misztérium színház – több mint 35 évvel a bécsi akcionizmus kezdete után.  
    A Nitsch akciójáról folytatott vita tetõpontján jelent meg állásfoglalásom a Standard címû osztrák napilap 1998. augusztus 7-i számának „Külsõ kommentárok” címû rovatában, amelyet az akkori rendkívül heves vita dokumentumaként idézek fel:
„Az Oszták Szabadság Párt (FPÖ) rendõrszakszervezetének egyik tagja kiszámolja, hány túlóra esik a végrehajtó hatalomra Prinzendorfban. Egy kisformátumú hozzászóló megállapítja, hogy ‚Nitsch nem adózik az orgia után’. Egy alsóausztriai tartományi tanácsos késlekedés nélkül utánajár annak a kérdésnek, vajon mennyi vigalmi adót kellene fizetni az ‚orgia-misztérium színház’ után, sõt a rendezvény azonnali beszüntetését követeli. Furcsa, ugyanakkor fenyegetõ dolgok történnek mostanság – legalábbis ami a mûvészetet illeti –Prinzendorf körül."
    Mûvészettörténész és Ausztriában élõ múzeumi szakember vagyok és számomra a bécsi akcionizmus és Hermann Nitsch mûvészeti tevékenysége az osztrák és egyben a háború utáni nemzetközi mûvészet egyik legjelentõsebb, esztétikailag és gondolatilag egyaránt legkomplexebb jelenségei közé tartozik. ‚Orgia-misztérium színházának’ mintegy négy évtized alatt konzekvensen kifejlesztett összmûvészeti programja során Hermann Nitsch feltárta a mítoszból levezethetõ, a mûvész-filozófus által megrendezett, a játékban résztvevõ tömegek aktivitásában manifesztálódó akciómûvészet etikai és esztétikai jelentésének tartalékait.
    A középkori passiójátékokat és a falusi ünnepi hagyományok spontán vitalitását és érzékiségét az õsi, mediterrán megváltás- és termékenységrítusok újfajta módon interpretált, démonian megrendezett formáival és kollektív áldozati ceremóniákkal vegyíti. Radikálisan újraértelmezi a pogány, a keresztény és a nietzschei gondolatvilágot annak érdekében, hogy felülvizsgálhassa a mûvészi tevékenység és a kulturális folyamatok értelmét és funkcióját.
    Hermann Nitsch megpróbál különleges jelentést kölcsönözni a mûvészetnek, amely a mitológia utáni korszakban már csak a Gesamtkunstwerk esztétikai tökéletességének fikciójában képes megjelenni. Rendezése csupán annyiban ‚teremt’ mítoszt, amennyiben a mítosz optikai-plasztikus megjelenési formáival egyben arra a társadalmi, szellemi környezetre utal, amely képes arra, hogy megfejtse a rituálék üzenetét és jelentését.
    Számomra még mindig érthetetlen, hogy bizonyos körök Ausztriában nemhogy nem tisztelik és mûvészettörténeti vonatkozásban nem képesek objektív módon besorolni ezt a mûvészeti kifejezésformát, hanem ráadásul néha hihetetlen vehemenciával, paradox módon teljesen eltérõ érvekkel és rendkívül különbözõ jobb és baloldali politikai felhangokkal, elfajzott, társadalmilag és morálisan veszélyes mûvészetként említve elítélik azt és rendkívül nevetséges módon megkísérlik megmenteni a társadalmat a ‚rossztól’.
    Egy szabad, demokratikus társadalomban engedtessék meg a mûvésznek az a szabadság, hogy esztétikai stratégiáit nyilvános helyeken bemutathassa.
    Sok sikert kívánok Hermann Nitschnek, valamint azt, hogy a hatnapos játékot a maga teljességében befejezhesse. Arról is meg vagyok gyõzõdve, hogy hamarosan feledésbe merül majd a szemrehányások és feljelentések áradata és hogy az ‚orgia-misztérium színház’ utolsó bemutatója korunk egyik legjelentõsebb mûvészeti eseményei közé fog tartozni.”
    Az elmúlt év augusztusában ez a hat prinzendorfi nap ismét bebizonyította azt, hogy a mûvész negyvenéves munkássága során következetesen felépített “orgia-misztérium színház” kifejezetten autentikus osztrák, illetve közép-európai hozzájárulás a nemzetközi akciómûvészethez. Hermann Nitsch akciói az emberi lélek mélységeiben rejlõ régiókba hatolnak és ezáltal az osztrák mentalitás történetének fontos területeit tematizálják. De a „hatnapos játék” az évezred végén egyúttal egyfajta utolsó kísérletet is jelentett egy avantgárd Gesamtkunstwerk létrehozására.
    Most, egy múzeumi kiállítás distanciát teremtõ keretében és az „orgia-misztérium színház” aurát hordozó relikviái és eszközei közvetítésével – több mit hat hónappal a nemzetközileg igen nagy figyelemmel kísért esemény után – azt remélem, hogy Hermann Nitsch munkásságát és mindenek elõtt a „hatnapos játékot” sikerül tisztázni és biztonságba helyezni, hiszen az az osztrák kortárs mûvészetet jelentõs mûvel gazdagította.