festõ- és szobrászmûvész
kiállítása
Kiscelli Múzeum - Templomtér
1996. augusztus 5 – szeptember 1.
A kiállítást rendezte: Fitz
Péter
A katalógust szerkesztette: Fitz Péter
Elõszó: Fitz Péter
Fordította: Kozák Csaba
Katalógusterv: Trombitás
Tamás
ISBN 963 7096 55 8
A katalógus megrendelhetõ:
h13292guo@ella.hu
Trombitás Tamás
a 80-as évek elejétõl az absztrakt geometrikus térképzés
elkötelezettje grafikában, festészetben fémszobrászatban,
fényplasztikában és mindezek összegzésében,
az installációs tárgyegyüttesek létrehozásában. 
Ez a korszak relatíve nem kedvezett az ilyen irányú,
eredetében végsõ soron a tradicionális avantgárd
hagyományain alapuló mûvészetnek, hiszen egyértelmûen
a világ a posztmodern megközelítése tûnt
a korszerû és lehetséges iránynak. Trombitás
valóságos, már érett eredményeket felmutató
80-as évek eleji munkái ezzel szemben kifejezetten a kutató,
elemzõ neoavantgárd attitûdjét viselték
magukon. Ez a kvázi korszerûtlenség és ugyanakkor
következetesség mára már más jelentõséget
kapott. A "leszármazási vonal" ha akarom, közvetlen
a Kassák-féle képarchitekturáktól a
hatvanas évek végi magyar geometrikus neoavantgárdon
át mûvészünkig. Ennek azonban sokkal inkább
a mûvészetrõl való gondolkodás
és cselekvés módjában van jelentõsége,
mint a közvetlenül kimutatható képi-megjelenítési-formai
következményekben. A geometria és annak térbeli
modulációi foglalkoztatják, a radikális geometrikusok
ortodoxiája nélkül. Képein azóta is az
egyszerû mértani idomok – hasábok, gúlák,
kockák, kúpok –, a fõszereplõk; ezek tér-
és síkbeli kapcsolatait jeleníti meg. Ábrázolási
eszközei minimálisak: az "üres" síkba helyezi el
a formákat, egy-egy kontúr határozza meg az idomokat,
mégis virtuális teret teremt. Festészeti szempontból
"szegény" a megjelenített látvány, ha nagyon
szigorúan tekintjük, lényege nem is festészeti,
hanem egy térbeli viszonyrendszer (lebegõ kúpok, hasábok,
semmibe foszló kockák) kapcsolata a síkkal. Ez a minimalista
közelítés a 80-as évek második felében,
mikor az új festõiség a mindent lehengerlõ
internacionális irány, legalábbis átor önbizalomra
és kellõ mûvészi elszántságra
utalt. 
Ugyancsak
a 80-as évek elejétõl foglalkozik a neonnal, mint
festõi és térképzõ eszközzel. Maga
a technikai elem végül is ismert, alkalmazása mégis
reveláció Trombitás elõadásában.
Fényinstallációk sorát készítette
a 80-as évek derekán, természeti környezetben.
A neon normális használata alapvetõen városi,
(reklámfelirattól a belsõtéri discóvilágig),
õ erdõn és mezõn állította fel
geometrikus idomait neonból. Persze van kapcsolódási
pontja a posztmodern ideákkal: erõteljes vonzódása
a misztikus, történeti, kultikus vagy szimbolikus helyszínekhez.
1986-os Fényinstallációja elemben készült.
A helyszín egy bronzkori régészeti ásatás.
Az õsi bronzöntõ mûhely helyén az erdõben
egy 2 x 2 méteres neonnégyzetet függesztett
fel. 
Három sík kapaszkodott össze: a valós természeti
környezet (erdõ, fák); a civilizációs
eredetû, technikai objektum (lila neonnégyzet); s az ismereti,
tudati réteg (a régészeti helyszín, a bronzkor
emberének munkahelyét feltáró ásatási
gödör a szabályos földrétegekkel). A dokumentumfotó
(másrészt ma ez a mû), csak nagyon keveset érzékeltet
a kitüntetett szobrászi pillanatból, a misztikus és
reális terek egyesülésébõl. A természet
és geometrikus objekt sorozat másik kiemelkedõ példája
a szénakazalt tartó valós karógúlák
és a neongúlák kombinációja az alpesek
alján ívelõ réten. A természetbe illeszkedõ
formát megsokszorozta és titokzatos, elemelt, valósággal
valóságon túli szférába tette át
a rideg fénnyel pislákoló, teljesen valószínûtlen
neongúláival. A mû igencsak zártkörû
élmény volt, abban az értelemben, hogy mûködõ
valóságában mintegy négy nézõje
volt, a fotó és videódokumentáció pedig
gyenge reprodukció, a valós hatást már valóban
nem volt képes közvetíteni. 
A neon szobor, ahol a geometriai test kontúrjait jelöli a fény,
a 90-es években is tevékenységének egyik legfontosabb
csomópontja. A 80-as évek második felétõl
tárgyainak zömét fém és neon kombinációjú
szobrok alkotják. Esztergált, maratott hasábok, kúpok,
körök; fém, mûanyag, kõ, vaspor, durva és
megmunkált (csiszolt, polírozott felületek) szinte tetszõleges
természetességgel kapcsolódnak egymáshoz, s
alkotnak geometrikus 
szoborcsoportokat. Úgy, hogy közben megmarad az érzésünk,
hogy a Bauhaus variábilis játékaival rokon tárgyakról
van szó, melyeket szétszedhetünk, ezeregy új
módon összerakhatunk. Ez az idõszak szorosan kapcsolódik
a mûtörténet konstruktivista, szuprematista elõzményeihez.
Másrészt annál sokkal szabadabb, érzelmesebb,
ha szabad így fogalmazni geometriával kapcsolatban. A mértani
idomokat gyakorta helyezi, mintegy kontrasztként, amorf fémreszelék,
vagy szénporhalmok közepére, kombinálja fekete
nylonfóliával, s ezzel feloldja a szögletes szobortestek
rideg, természetenkívüli hatását. Mindezekhez
folyamatosan társítja a fény elemét a neonidomok
segítségével. A 90-es évektõl figyelme
a betû, az írásjel felé fordult. Stilizált,
végtelenül leegyszerûsített aranybetû jelenik
meg kubusain. 
Ezek a misztikus, titokzatos írásjelek – hieroglifák,
azok kalligráfiája nélkül – nagy igyekezettel
ugyan, de olvashatóak, szavakká állnak össze,
miközben információtartalmuk a mû szempontjából
nem fontos. Az információ, amit az írás hordoz,
szinte rejtjelezett, sokkal inkább vizuális közlést,
mint tartalmi mondanivalót hordoz. A fény – neon –, a csillogás
– az aranyfüst felület –, a spiritualitást jelképezi;
míg a fémkockák, a vasreszelék a súlyos,
földit jelenítik meg. Ugyanez a téma, a sötét
és csillogó ellentétpárja táblaképein
is megformálódik. Ebben a mûvészi programban
az egyik legjelentõsebb az a nagyszabású installációja
volt, amellyel az 1993-as Velencei Biennálé legjobb kiállításán,
a La coesistenza dell' arte-n (A mûvészet együttélése)
szerepelt. A négyzetre zárt aranybetû a szobrokon túl
megjelenik a grafikákon és festményeken is, Trombitás
mestere a mûfajközi vándorállapotoknak, kevés
olyan magyar mûvészt lehet melléállítani
aki ugyanazon gondolatának bármely mûtípusban
ennyire azonos minõségben tud formát adni. Ráadásul
szintetizáló alkat, így a különféle
mûformákat igen gyakran fogja össze installációszerûen,
egységesen rendezve be a mûvek számára adott
teret.
Copyright ©
BTM
