SUGÁR JÁNOS
Tűz a múzeumban - A csőcselék emlékműve
 

Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum
Templomtér
2012. február 23–március 18.
rendező: B. Nagy Anikó

Tűz a múzeumban

Vigh Tamás szobrászművész javaslata: A Kossuth Lajos téren úgy valósulhatott volna meg az 1956 forradalmát, hőseinek emlékét őrző, a forradalom eszmeiségét hirdető monumentum, ha reggelente az Országházból kijönne két ember, és minden nap rakna egy tüzet, és késő éjszakáig táplálná, élesztené a lángot. Az emlékezők meg körülállhatnák. Addig, ameddig a két ember kijönne tüzet rakni, addig lenne a forradalomnak méltó, eleven emlékműve a Kossuth Lajos téren, ott, ahol 1996 óta a furcsán beékelődő márványobeliszkbe vezetett gázvezeték fölött pislákol a láng.                  

 Idézi: Wehner Tibor: Budapesti szoborművek. Szubjektív művészeti naplójegyzetek. 1997-1999

Tábortűz a Kiscelli Múzeum templomtérben. Nagyjából 60 cm lángmagasságú tűz, körülötte székek, karosszékek, matrac. A látogatóktól függetlenül önként vállalkozók őrzik a tüzet éjjel-nappal. Amíg tart a kiállítás, ég a tűz. Az odakészített fával táplálni lehet a tüzet, de akár el lehet égetni személyes papírokat is, vagy csupán székből nézni a tüzet. A kiállítást megelőző kampány során kell megtalálni azt a minimum 170 embert, akik egymást váltva, a kiállítás időtartama alatt folyamatosan őrzik és táplálják a tüzet. (Csupán előzetes tájékozódás alapján nagyjából kétszer annyian, néhányan külföldről, jelezték, hogy vállalkoznának tűzőrségre.) 2009 

A Kiscelli Múzeum templomterében, egy kiállításnyi időtartamra, kisebb tábortüzet rakok. A tűzoltóság engedélyét megkaptam, a tüzet 24 órában őrizni kell. Azt szeretném megtudni, hogy egy neked megfelelő időpontban vállalnál-e tűzőrzést? Ez egyfajta aktív teremőrzés lenne, az egyetlen tennivaló a tűzre való felügyelet: nem engedni kihunyni, és az odakészített fával táplálni. Melegedés, társasági élet, szalonnasütés megengedett. Amennyiben vállalnál tűzőrzést, akkor előzetesen csupán azt jelezd, hogy egyszeri, vagy többszöri, nappali, vagy éjszakai őrzést vállalnál.  2011

A csőcselék emlékműve

1956. október 23-án a sztálinista diktatúra ellen fellépő budapesti forradalmárok ledöntötték a rendszer jelképének számító gigantikus Sztálin szobrot, amely 1951 óta állt a Felvonulási téren. A tíz méter magas tribünön álló nyolc méter magas bronzszobrot több sikertelen kísérlet után lángvágóval metszették el a csizma fölött, majd teherautókra kötve elvontatták. A hatalmas testet mintegy három kilométeren át vonszolták, majd a Lenin Körút és a Rákóczi út kereszteződésénél, a Blaha Lujza téren feldarabolták. A bronzrelikviákat a következő napokban a városlakók széthordták. A szobor szétverésének helyszínétől nem messze állt a kommunista párt napilapja, a Szabad Nép székháza, melynek homlokzati feliratát néhány betű leverésével A Nép-re változtatták. A gesztus visszavette a „nép” meghatározását a hatalom orgánumától, egyben alá is írta a forradalmat.

Angyal István kompromisszumoktól mentes kommunista forradalmisága a mai napig szelektívvé teszi a rá való emlékezést. Az 1956-os forradalom során a budapesti Tűzoltó utcai ellenállók vezetőjeként 1958-ban, harmincévesen kivégzett, Auschwitz-túlélő Angyal a munkásosztály iránti elkötelezettsége és értelmiségi emelkedettsége túl soknak bizonyult ahhoz, hogy társadalmi konszenzus avassa őt mártírrá vagy hőssé. Ebben a tekintetben teljesült kívánsága, ahogy az 1958-as tárgyalások során eljutatott búcsúüzenetében megírta:  

(…) Azt szeretnék, ha nyilatkoznánk a világnak, pedig még csak az bánt, ha bántani lehet még minket valamivel, hogy esetleg mártírt vagy hőst kreál belőlünk a "hálás utókor" önmaga kínzására. Ha lesz ilyen, tiltakozz, tiltakozz! Mi nem akarjuk ezt: ne turkáljanak  önmaguk szennyesében, múltjukban, akik netán mi leszünk. Nagy rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel egyek voltunk és akikkel együtt térünk meg. De ez is ostobaság, mint minden rágódás a múlton. Feledjetek el, feledjetek el minket, ez hasznos! (…)

Az idézett részlet az emlékműszobrászat kontextusában sokat hivatkozott félmondat (Nagy rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke) ritkábban olvasható szövegkörnyezete. Angyal egyrészt elutasított mindenféle formális megközelítést, másrészt az emlékezés mellé szorosan odarendeli annak párját, a felejtést. Az emlékezéspolitikai szempontból kétértelmű,  közvetett – az emlékezés és a felejtés stációin túljutott - üzenet olvasata: emlékezzetek/felejtsetek, de másképp, mint ahogy eddig tettétek.

Ennek a gondolatnak az aktualitása nem csökkent. A rengeteget idézett, de megjelenítéseiben mindig túlfinomított (feljavított) nagy, rusztikus kő gondolata most egy artikulálatlan nem-emlékmű formájában van jelen, és inkább zavart okoz, mintsem teljesítené az emlékművektől elvárt kiismerhető színpadiasságot. Emiatt válhat egy feldolgozatlan múlt általános jelképévé is. A torkunkat fojtogató elhallgatás a nagy, jeltelen, néma forma, egy félelemből, önfelmentésből és reményből gyúrt gombóc. A mű Budapest azon pontjára kerül, ahol az 1956-ban a ledöntött Sztálin szobor fejét a „csőcselék” hagyta, és ahol a hatalom által használt „szabad népet” szimplán „a népre” cserélte. Ebben a helyzetben a nagy kő a felejtés ellen dolgozik, de Angyal István elképzelésének megfelelően, konkrétan semmire sem utal, nem heroizál, nem értelmez, nem óhajt színpadi látványosságként hatni. Látványossága csupán a szokatlanságából ered, nagyjából úgy, mint egy balesetnél. Megközelíteni nem is szükséges, mert a lényege a tény, hogy ott van, mint a Yap szigeti kő-pénz, amely úgy cserél gazdát, hogy közben nem mozdítják el. Az emlékmű megközelítése csak alulról lehetséges, mivel a tér alatt lévő aluljárót egy oszloppal meg kell erősíteni, hogy a kő terhét elbírja, és ezért a föld alatt, az aluljáró terében alakul ki a megközelíthető emlékhely. Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így őrizzük meg az emlékét.

Sajtó    

A 'csőcselék' emlékműve  (Nol.hu 2012. március 7.)
Magyar Képzőművészeti Videomagazin
Gondolati monument (Nol.hu 2012. március 9.)
Mélyi József: Plusz pátosz (Exindex)
MTI-MNO 2012. február 22.
A csőcselék emlékműve (Ingatlan Menedzser 2012. 02.22.) 
Mecénás (Klubrádió, 2012. március 13. 6'45-től)
Feledjetek el minket, ez hasznos! (Magyar Naracs, 2012/9)