Soós Tamás (Budapest, 1955.) festõ, szobrász
A 80-as évek közepétõl az új festészeti mozgalom résztvevõjeként fest elvont, nagyméretû metafizikus tájképeket. A 80-as évek második felében az itáliai manierizmus, különösen Caravaggio hatására különös, persziflázs-képeket festett. A stílusmetaforák posztmodern szellemû használatával a 90-es évekre kialakult új motívuma, a redukált figura, a ballusztrád motívum, amely embert jelez – nõt és férfit –, amelyet viszonylag homogén háttér elõtt helyez el. Kezdetben a háttér vörös, és a figurák kékek, szorosan, szinte bezsúfolva jelennek meg egy–egy képtáblára tömörítve. A teljes sorozat címe Melancholia: a képek jó része két táblára kerül, két részes, vörös hátterû, a fekete figurák  a szélen, de közöttük a tér annyira feszült, hogy közöttük feliratot is alkalmaz. Ennek a formának egyik legjelentékenyebb darabja az SPQR (1994). Egy monumentális forma, amely szinte az ornamentika szintjéig redukált, foglalja össze mindazt amit az emberi testrõl, a férfi nõ kapcsolatról, távolságáról és közelségérõl, összetartozásról és taszításról mondani lehet. A figurákat megtestesítõ forma olyannyira kulcskérdés számára, hogy ki kellett léptetnie a síkból, így született a 90-es évek közepétõl a melancholia-szobrok sorozata.