Homokszinű gobelinek kőfalon – Solti Gizella textiljei
A szombathelyi 6. Fal- és Tértextil Biennálé témája a + – GOBELIN volt. Mint ahogy az alcím is mutatja a kiál1itás a gobelinszövés összes mai lehetőségét kivánta felölelni, összefoglalni. Ennek az 1980-8as biennálénak egyik dijnyerteseként rendezte meg az idei nyáron a Savaria Múzeum a kőszegi Zwingerben Solti Gizella kamarakiállítását.
Az 1980-as biennálét sok vita követte, melyek főleg e tradicionális technika korszerűsége körül folytak. A két fődijas 1982-es kőszegi kiállitása szerencsés és hatásos vitazárónak bizonyult.
Solti Gizella 1955-ben fejezte be tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán. A gobelinszövést Ferenczy Noémitől tanulta, kinek munkássága előtt Magyarországon a
gobelinnek nem volt számottevő hagyománya. A tradicioná1is iskola – Ferenczy Noémi a párizsi Manufacture des Gobelinben tanult a század elején –, ugyanakkor szellemi nyitottságra is nevelt. Solti elemző, kutató alkat, érdeklődése a kötött, hagyományos technikáiból kibontható új megfogalmazások felé hajtja. A textilművészek azon táborához tartozik, akiknek az irodalmilag megfogalmazható „téma” helyett az elvontabb ábrázolás lételemük. Nem képeket sző – a szó
eredeti értelmében, nem illusztrál, hanem olyan textilek születnek keze nyomán, melyek a gondolat megkívánta formát viselő, immanens műalkotások. A szövés technikai indíttatású problémáiból kiindulva állit maga elé mindig más és más feladatot. Néhány példa az előbbiek megvilágítására: minitextil gyümölcsei egyedülálló szövési bravúrok. A szabásminta-szerűen
öt-hat cikként síkban egyben megszőtt gyümölcsök a felvetőszálak összehúzásával állnak össze „térszövéssé'” A technikai probléma mesteri megva1ósitásán túl lenyűgöző tökélyű gobelingyümölcsök lettek kutatásának eredményei.
A kettős felvetés korábban is ismert szövési technika, főleg ipari célokra alkalmazzák. Solti számára a gobelin önmagában való térbeliségét, a szövött „relief” megvalósítását jelenti.
Ilyen alkotás az 1981-es Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyben készített „Pászka”, melyen a böjti étel hólyagjai, vagy a „Palást”, melynek koszorúja szabályszerű gobelin dombormű.
A megoldásuk oly finom és észrevétlen, hogy első ránézésre titkukat nem is lehet megfejteni, applikációnak gondolja a néző. Csak közelebbi vizsgálódás után fedi fel magát az önanyagából folytatódó másik réteg, az új anyag.
Az „Imaszőnyegek” sorozata változatos módon idézi fel a tradicionális, kultikus célú textileket, anélkül, hogy mai kópiák lennének, helyette látványuk esszenciáját varázsolja elénk. Az írásmezőkben már nem betűk, változó faktúrák keltik a sorok illúzióját, s ugyanakkor a régiség, a történelem koptatta textil érzetét.
„A magányos sétáló gyűjteményéből” című munka két részből áll. Az egyik egy nagyon finom szövésű, színes domborzati térkép J.J. Rousseau svájci útjáról; a másik egy nyitott növénygyűjtő könyv, az egyik oldalán szövött, préselt virággal, a másikon a virág megfakult lenyomatával. Ma készült, soha nem volt relikviák, textilben. Rokon darabja a „Gyűjteményke” című textil együttes – utalás Kossuth Lajos növénygyűjteményére –, ahol a térkép alatt négy préselt virágot szőtt meg Solti Gizella.
Munkái nem kifejezetten szobadíszek, éppúgy nem, mint a modern képzőművészet számos alkotása. Ennek a „nem dísztárgykészítő” tendenciának egyik mintaképe a „Fél csíkos kabát” című, az 1980-as biennálén díjat kapott alkotása. A durva, rideg rabruhán a gobelin betét kiemelt, hangsúlyos szerepet kapott, az anyagok és technikák disszonanciájából drámai hatású textil született. A „Rövidzárat” című portré egy áramütéstől meghalt fiú fájdalmas emlékműve, a gobelinportré felvetőszálai kifutnak a képmezőből és egy különálló, szétégett elektromos szerkezethez kapcsolódnak.
Intellektuális, finoman érzelmi témák megjelenítése áll Solti művészetének középpontjában. Anyagai és színei puritánok. Szívesen vegyíti a gyapjút lennel, kenderrel, kecskeszőrrel. Színei – pontosabban színtelensége – a len és a festetlen gyapjú, a nyers kender homokszínei kőszegi kiállítását varázslatossá tették. A rideg, durva, barnás tónusú középkori falakon szerényen, ám lenyűgözően sorakoznak textiljei.
Fitz Péter