RE-CONCILIATIONS / MEGBÉKÉLÉSEK
15 kortárs magyar képzõmûvész Jacques Salomé válogatásában

Fõvárosi Képtár / Kiscelli Múzeum Templomtér
2002. február 8–március 10.
A kiállítást összeállította: Jacques Salomé, Sabine Fazekas
Rendezõ: B. Nagy Anikó
Szövegek. Jacques Salomé
Fordítás: Cserba Júlia
  Mûvészek Művészek

Jacques Salomé

MEGBÉKÉLÉSEK

Több évtizeden keresztül – nem egyszerû banalitás erre emlékeztetni – a magyar mûvészeknek, akárcsak a többi kommunista ország mûvészeinek nem volt más választásuk, mint hogy – a személyesség szimbolikus és spirituális becsempészésével – a hivatalos aparatcsikok által kijelölt vonalat követve dolgozzanak, alkossanak, vagy hogy megpróbáljanak egyéb munkáikból megélni, és mûveiket csak szûk szakmai és baráti körben bemutatni.
A politikai változást és nyitást hozó 1989-es év óta a mûvészet szabadon lélegzik. A legbolondosabb, legfantasztikusabb, ugyanakkor a legszemélyesebb  formák, keresések felé törekszik és nyit utat. Mintha a visszafogottság, az álarc és a korábbi hivatalos mûvek készítése valamiféle leülepedést,  földalatti munkát tett volna lehetõvé, ami most végre felszínre kerülhet, robbanhat és szétterjedhet. Ugyanakkor a felülkerekedõ gazdasági krízis és az utóbbi évtizedben egyre fogyó, egyre kisebb mértékû állami támogatás a mûvészek nagyrészét megélhetési gondok elé állította. 
    Egy 1994-ben végzett vizsgálat eredménye szerint a mûvészeknek több mint a fele a  szegénységi küszöb alatt él. Mûvésznek lenni a mai Magyarországon, nemcsak a fennmaradásért, de az elismertségért folytatott mindennapi harcot is jelenti. Mert ahhoz, hogy létrejöjjön a kommunikáció, az osztozás, az érintkezés, a rezgés, amitõl a mû létezni fog, és ami kijelöl egy, a jelenlegi öntudat és az azonnali öröm érzése feletti másik, nyomot hagyó utat, nem elég az önkifejezés, szüksége van a tekintetre, az odafigyelésre, a széleskörûségre. Az idõk során a mûvészetnek sokféle küldetése volt, amelyek közül  a magam részérõl a harmadik évezred elején, csak egyet akarok idézni: részt venni az élet csodálatában. Hogy ez a csodálat ámulattá váljék, utópiához vezessen, részese legyen az új formák, új álmok születésének vagy hogy a létezés még nagyobb szabadságát adja azok számára, akik megpillantanak, egy festményt, egy szobrot, szembesülnek egy installációval vagy egy videóval álmodnak. Azután már mindenkinek saját feladata az üzenet fogadása és megerõsítése, magában érlelése, az érzelmek megosztása a hozzá közelállókkal, a legmélyebb izgalmak megélése.
     2000 nyarának elején  Sabine Fazekas kíséretében Budapestre utaztam, hogy találkozzak néhány, harminc és hatvan év közötti mûvésszel: festõvel, szobrásszal, fotóssal, installáció-és videómûvésszel, akik mindnyájan alkotói munkájuk elkötelezettjei, és akiket most örömmel mutatunk be. Közülük tizenötöt hívtunk meg, hogy 2001-ben kiállítsanak  Párizsban. Valamennyien, lelkesedésükkel, kételyeikkel és szenvedélyeikkel együtt, egy anyag, egy kép közvetítésével, egy mozgás varázsával, egy szín ragyogásával vagy egy rajz feszültségével  igyekeznek feltárni a világról alkotott nézetüket, minél pontosabban behatárolni az élet eleven erõit, vagy felszínre hozni egy olyan világ ellentmondásait, amelyben az ismeretek megszerzésének felgyorsulása és a valóságtól való eszeveszett menekülés hatalmas rést nyit. És vannak közöttük, akik az isteni dimenziókba igyekeznek eljutni, gondtalanul vagy sértetten, de szent energiával.
    A tizenöt, keresõ, alkotó, a kimondhatatlan dolgok kézmûveseként dolgozó mûvészt illetõ választásom természetesen szubjektív. Sõt teljesen irracionális. Annál is inkább tudatában vagyok ennek, mivel mélyen hiszek abban, hogy a három nyelv közül, amely alkalmas arra, hogy a tudatalattinkhoz szóljon, üzeneteket küldjön számára, amelyek majd befolyásolják,  a költészet, a mese és a mûvészi alkotás közül, ez utóbbi az, amelyik gazdagságával, lehetõségeinek sokféleségével, kiapadhatatlan forrásaival egyszerre tudja azt táplálni és  provokálni, öntözni és lángra gyújtani. Ime talán a mûvészetnek egy másik küldetése: éltetni a tudatalattinkat.
    Azt hiszem, hogy amiért elfogadtam ezt a megbízatást, annak oka a kiváncsiság volt. A kiváncsiság, hogy minél közelebb kerüljek egy mítikus, évtizedeken keresztül némaságra ítélt országhoz. Megbarátkozni a mû keletkezésével, közelébe kerülni olyan férfiaknak és nõknek, akiket, akárcsak engem, az abszolút keresése foglalkoztat. Felfedezni olyan költõi tereket, amelyek még ha nem is újak, de ösztönzõek és szokatlanok, hogy jobban kapcsolódjunk saját szabadságukhoz. Ahogy Olivier Céna írta : „ ...ez a mûvészet egyik alapvetõ feladata. Nem kíván a nézõtõl semmilyen különleges tudást, semmilyen speciális diplomát, mégis ennél egy kicsit többet kíván tõle, valami mélyebbet, egy fajta fesztelenséget, hogy fogékonysága felszabaduljon a gátló béklyók alól. ”
    Ami megérintett és megfogott ezeknek a találkozásoknak a során, az az erõszak hiánya volt a  robbanásra kész lázadásban. Jóval a szenvedésen túl, a mûvész saját magán túllépõ, megfékezett szabadsága, annak érdekében, hogy elérje a békésebb egyetemesség egy darabját. Az isteniséghez közelítõ belsõ szellemiség. A mai élettel megbékélõ mûvészet.
Néhány nappal budapesti látogatásom után, ahol ezekkel a festõkkel, szobrászokkal, grafikusokkal, installáció-mûvészekkel találkoztam, eszmét cseréltem, este lobogó képekkel aludtam el. Amikor felébredtem, szemhéjam alatt még mindig õriztem a színek táncát, a formák labirintusát, kezemben a kõ rokonszenvét, számban a homok ízét.
Megkísérelve bemutatni valamennyi mûvészt, akik elsõízben szerepelnek együtt közös kiállításon, ajánlva õket Párizs  és más városok mûvészetkedvelõinek, látogatóinak, ahol ez a kiállítás bemutatásra kerül 2001-ben, úgy érzem, egy kaput nyitottam ki, egy lobogóbb élet kapuját.
    Magyarországot és mûvészeit csak néhány mûkedvelõ, néhány érdeklõdõ ismeri Franciaországban, folyóiratainkban ritkán esik szó róluk, Magyarország felfedezésre, szeretetre váró ország.
    Tanuságtételem mindezen  alkotók iránti szeretetem és vonzalmam megnyilvánulása óhajt lenni. Kívánom, hogy ez a Sabine Fazekas és Henri Gama, az ACAVA dinamikus elnöke által támogatott  közremûködés sikert hozzon.


Copyright © BTM    Utolsó módosítás: 2002. január 8.