Rendszeres kiállítója a hazai és külföldi galériáknak, múzeumoknak. Mûvei megtalálhatók szinte valamennyi modern mûvészettel foglalkozó múzeum gyûjteményében.
Pinczehelyinél minden jelkép idézõjelbe
kerül, ahogy Várkonyi György írja róla:
„Ez az írásjel végtelenül fontos,
hiszen ha valaki nem vesz tudomást erröl (és a kontextusról,
a tágabb tudásról), bátran félreinterpretálhatja
Pinczehelyi mûveit akár a „Munkás-paraszt hatalom”
akár az „Isten, Haza, Család” (lásd pl. „Magyar kenyér”)
jelszavakkal jellemezhetõ „Weltanschauung” jegyében, pusztán
ikonográfiai alapon. Pinczehelyi kívülállásában
az a legkülönösebb, hogy éppoly ösztönös,
mint amennyire intellektuális. Ez a dichotómia mûködik
a jelképek használatában is. Nehéz eldönteni,
hogy azért ábrázolja-e magát a bárányvivõ
(Orpheusz, Jó pásztor) szerepében, mert régóta
kedveli ezt a gyapjas, bégetõ állatot, s most kedve
támadt fényképezkedni vele, vagy azért mert
pontosan ismeri a motívum történetét és
ikonográfiai jelentésváltozatait a pogány antikvitástól
az ókereszténységen át Picasso-ig és
Markus Lüpertz-ig”
