(Budapest, 1937.) grafikus, festő

 
1967-től Bécsben és Budapesten él. 1975–77 között Kreativitás – Vizualitás szakkört vezetett Erdély Miklóssal. 1987–91: a Magyar Iparművészeti Főiskolán vendégtanárként audiovizuális gyakorlatokat tartott; 1990-től tanár az Magyar Képzőművészeti Főiskola interdiszciplináris festőosztályán. A 60-as évek elején érzékeny, organikus és groteszk formákban gazdag rézkarcokkal indult pályája. A 60-as évek végén kezdett konceptuális műveket készíteni, ahol eszköztára a fotóhasználattal, perszonális akciókkal is bővült. A 70-es évek elején fordult figyelme a matematikai indíttatású sorozatművek, természeti akciók, s a szeriális munkák felé.
A jelhagyás és jeltörlés megteremtése, az ellentétes irányú mozgások jellemzőek szöveghasználatú sorozatművein is. A minimális mozgások folyamatainak megtervezett rögzítése igazán már az újabb eszköz, a film segítségével történt Maurer  művészetében. A 70-es évek derekán indult a Kvázi-képek sorozata, melynek teremtő elve máig folyamatosan jelen van művészetében. Egy geometrikus raszter-rendszer valamely részletét véletlen kiválasztással kiemeli, felnagyítja, s elhelyezi a síkban, majd később a térben is. A program kiteljesedése 1982–83-ban valósult meg, amikor Dieter Bogner felkérte a buchbergi kastély (Ausztria) toronyszobájának kifestésére.  A Térfestés tervek (akvarell, papíron, 1980–82) „szabásmintájának” megfelelően a síkban megtervezett színes raszter-rendszert a 14 m2-es térre vetítette ki és festette meg az illuzionisztikus teret. 90-es évek fordulóján ezt a programot folytatta: a kváziképek színvilága a különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására folyamatosan megváltozott, s ezt a jelenséget újra és újra megfestette, ez a Relatív kváziképek sorozata. A téri lehetőségek is tovább bővültek, formázott vásznai „leléptek a falról”. A 90-es évek második felében a nyolc standard színből álló kompozíciós rendszert oldottabb váltotta fel, majd a görbült síkok és a tér problémája került művészete fókuszába, mint az a Fővárosi Képtár gyűjteményében található Görbült sík, homorú (rétegelt falemez, 1996.) című munkán is látható.