Lisztes István

Skulpturer/Szobrok 1986-1992


(Kecskemét, 1942. ápr. 8.)
196269: MKF, mestere: Szabó Iván. 197173: filozófiai, esztétikai tanulmányok, Bp. 196977 között az MKF-en tanított. 1977 óta Norvégiában és Magyarországon él. 1996 óta az Oslói Képzõmûvészeti Fõisk. Professzora.

A 70-es években hagyományosabb felfogású, érzékeny mintázású bronzmûveket készít. Sajátos szobrászi formavilága a 80-as évekre teljesedik ki, ekkortól összefogott, fegyelmezett, hangsúlyozottan egyszerû figurákat alkot. Feszes, hierarchikus tartásuk, klasszikus arányaik, sima, lekerekített formáik az egyiptomi szobrászat alkotásait idézik; merevségük az emlékmûvek idõtlenségére emlékeztet. Az alakok idõn kívüli nyugalma azonban csak e szobrok jelentésének egyik vetülete, a mozdulatlansághoz a mozgás lehetõségének érzékeltetése, a változás elengedhetetlen igénye járul, ez teremti meg a szobrokban mûködõ különös feszültséget. Így pl. a közös posztamensre állított, az egymás után sorakozó figurák csak kézmozdulataikban térnek el: mintha ugyanannak a mozdulatsornak különbözõ idõpillanatokban rögzített fázisát látnánk. A bronz szobrokban fontos szerepet játszanak a kézmozdulatok, gesztusok. Ezen plasztikákban nem az egyediség, a személyes karakter a döntõ, hanem a figurák közös formai képe és azok egymásra hatása egy adott térben. A 90-es évek közepétõl Lisztes a változtathatatlan örök anyag, a bronz után a sérülékeny, törékenyebb, változékonyabb anyagok felé fordul mint a gipsz, viasz, hungarocell, kasírvászon stb., mely lehetõséget kínál neki egy egzisztenciálisabb tartalom kifejezésére. Új alkotó szakaszt jelent szobrászatában a figurák darabformálása [gipsztechnika], amely lehetõvé teszi a szobrok ismétlését, sokszorosítását, melyekbõl ~ adott térbe instasllációkat készít. 

Egyéni kiállítások

1969: Szigetszentmiklós;
1971: Madách Színház;
1972: Savoyai-kastély, Ráckeve;
1973: Stúdió G., Bp.;
1979: G. Tanum, Oslo;
1980: G. Fokus, Lilleström;
1982: Molde;
1984: G. BKRF, Stavanger;
1988, 1993: Kunsnerforbundet, Oslo;
1994: FK (kat.);
1995: Kunstnernes Hus.

Válogatott csoportos kiállítások

1976 óta: Norvég Állami Õszi Tárlat;
1983: Sesjon, Kunstnernes Hus, Oslo;
1985: Norvég szobrászok és grafikusok, Willebadessen;
1987: Norvég szobrászat, Göteborg;
1988: SPOR, Kristianssand; 1989:
SPOR, Frondhjen.

Mûvei közgyûjteményekben

MNG; JPM, Pécs; Riksg.; Samtidsm., Oslo.

Mûvei köztéren

József Attila (bronz, 1972, Szigetszentmiklós); kovácsoltvas díszkút (1973, Mágocs); Petõfi (bronzportré, 1974, Sopron, Petõfi tér); Csontváry (bronz dombormû, 1975, Bp., XI. ker., Bartók B. út); Kis pegazus (bronz, 1983, Bp., III. ker., San Marco u.); Radnóti (bronz dombormû, 1980, Mohács); Nordahl Grieg-dombormû (1981, Oslo, Kongens Garde); Férfi-figura (1986, Rykkin, KI-centrum); Kis férfi-figura (1987, Majorstua-öregek otthona); Nõi figura (1988, Tromsö, Kultúrház); Nõ (fafigura, 1989, Vest-Sadger nõi klinika); Nõ nyitott kézzel (Ringsaker, 1990); Férfi kézmozdulattal (három bronzfigura, 1993, Lillehammer); Három grácia (három bronzfigura, 1998, Országos Kórház).

Irodalom

Lisztes szobrok 19861992 (kat., Berlin, 1993); KOVÁCS GY.: ~, MÛV, 1984/11.; SZÛCS M.: ~, MÛV, 1995/4.; THORKILSEN, A.: Stale Vold (kat., Kunstnernes Hus, Osló, 1995).

Copyright © BTM    Utolsó módosítás: 2000. március 8. 16:21:30