KOMORÓCZKY TAMÁS
Szökési kísérlet
 

Fóvárosi Képtár / Kiscelli Múzeum
Templomtér
2011. június 2–augusztus 7.
rendező: Fitz Péter

Szökési kísérlet

A kiállítás értelmezésének egyik lehetséges kulcsa, a mémelmélet, „memetika".

Mémek: gondolati örökítők (mint a gén a tulajdonságokat), agyi mintázatok, elektromos mémlények, jelrendszer-sorozatok, inteligens paraziták, ahogy járnak a fejben a „kis gondolatok”, mindenkiben több tízezer apró kulturális, információs csomag (mém), melyek igyekeznek örökíteni magukat. Különböző replikátorok – örökítők – küzdenek egymással, amik „mémlényeket” generálnak – ez maga, ami a gondolatot csinálja.
Sci-Fi horrorisztikusan: a mémek túlélő gépei vagyunk. Az emberiség össze van kötve mémhéjakkal a közös tudatlanban. Mindenki te vagy. Ősmémek archetipikus változatai a különböző kultúrákra gyakorolt változata. Lényhalmaz eljut a fejlődés olyan fokára, hogy elhagyja a testet, stb. Ez a „mémészkedés” és ez irányú érdeklődésem eléggé analóg az OCD-kíváncsiságommal is amennyiben agyi mintázatokról be-szélünk (innen pedig egyenes a párhuzam a mintarendszerek keresésével, létrehozásukkal, permutációs rendszerek megfigyelésével...  tapéták, zenei struktúrák, stb.).

 A kiállítás négy fő elemből áll:

1. Az első egy zenei szövet, amely szöveges részeket is tartalmaz és az egész térben folyamatosan loopolódik; ehhez egy 2003-ban írt versemhez nyúltam vissza: „A kód neve: UUUU”, amit már kétszer is feldolgoztam, de aminek most csak egy a memetikára vonatkozó részét használom fel. A vers az általam gyakran alkalmazott oda-vissza fordítással kapta a végleges formáját, tehát először megírtam magyarul, aztán az németre fordították és ezt a német szöveget fordította vissza  Halasi Zoltán műfordító, archaikus nyelvezeten magyarra (ez a szövegtorzulás is fontos momentum a munkamódszerben). Az így keletkezett szöveget aztán a Google fordító hangkiejtő robotjával mondattam el, mondatról mondatra. Aprólékos munkával, pluszban beiktatott vesszők, írásjelek alkalmazásával sikerült elérni, hogy a felmondatott szöveg élő versmondásnak hasson. A verset szavaló fantom hangot elneveztem Margitnak.

 2. Ez a vers és más szövegtöredék szkreccselése adja a techno-dub -acid stílusú zene alapját, amire egy programmal ritmusra tudtam a  videó képét ritmizálni, azaz az animált videó a zene ritmu-sára pulzál, mint valami hangszóró-membrán. A video alapképe egy, a Berlini Ter-mészettudományi Múzeumban fotózott őstengeri állat, úgy tíz centiméter átmérőjű mészváza. Ez a váz van forgatva, ritmizálva és az ütemekre a vers sorait forgatja ki a kép széle felé.

3. A harmadik installációs eleme a kiállításnak a „Torony”. Ennek a mérete 14 méter magas, az építkezéseken alkalmazott alumínium állvány alkotja a tömegét. Ez az állvány, váz, a „széteső világ” darabjainak hordozója, amelyben a világ széthullását már csak a váz, fejezheti ki. Bábeli torony – az élet fája – rakétakilövő állványzat, a „szökés ígéretének próféciájaként", meg a „ragyogáson aratott győzelem” metaforája. Ezen a vázon jelenik meg a „győzelem mémje”, vagyis a világ leküzdhetőségébe vetett hit inverze (hiábavalósága). A torony tetején egy neonfelirat olvasható „Failed Symbol” („Sikertelen, bukott jel”) – ami az elrontott, hibás, megtévesztő jelet, emblémát, Isten hamis ígéretét, félreértelmezett szövetséget hordozza.

4. A negyedik installációs elem egy nagy méretű dexion-salgó elemekből összeszerelt polcrendszer, amin különböző a múze- umból kölcsönzött tárgyak, meg egyéb, a témához vágó objektek (cukor, csontok, vegyszer feltornyozva, stb.) vannak kipakolva.
A címben foglat szökés a mémektől való megszabadulásra tett (hiábavaló) kísérlet.