(2001, farost, plexi, vegyes technika, 150 x 250 cm)
Klimó munkássága összekapcsolható ugyan az informel hatásával, de nem elsõsorban stiláris értelemben, hanem sokkal inkább a festõi gesztusok, anyagok és színek használatának szellemi rokonsága terén. Egyaránt kedveli a bonyolult képfelépítést és a kihagyásokra épülõ, szinte csak egy-egy gesztusból megteremtett üres képet is. Az érzéki festészet számára nem csupán a spontán festõi gesztust jelenti, hanem annak kiérlelt, megfontolt, tudatos, szinte tervezett megkomponálását is. A nagy, homogén, majd széttöredezõ színfelületekre íródik rá egy-egy vezérmotívum: geometriai vagy amorf forma, kalligrafikus jel. Ezek a jelek csak távolról utalnak archaizáló, prehistorikus rajzokra, mégis, sok esetben a képen nem is jelenlévõ figurális motívumokat idéznek fel a nézõben. Színfelületei hullámzóak, a vakolatszerûen vastag, dús rétegek váltakoznak a csak jelzésnyi, áttetszõ festék és színrétegekkel. Elõszeretettel alkalmaz súlyos színeket: a fekete, vörös, mélykék, arany, fehér, transzcendens mélységet kölcsönöz képeinek.
Legújabb
képe, mely címében is a bibliai üzentet hordozza,
rendkívüli természetességgel illeszkedik az életmû
folyamába. Hatalmas, mattfeketén üres háttérmezõ
elõtt, a kép közepén hatalmas szem tekint a nézõre.
A kifejezetten szuggesztív szem az üres, sötét
térbõl szigorúan, mindentlátón néz
reánk, pillantása elõl nincs kitérés.
A szemhéjak mintegy arasznyira kiemelkednek a képsíkból,
a térbe emelve, applikálva a háttérre, miközben
a szemgolyó is egy külön farostlemezre festett, de ez
a térben hátrébb, a képfelületre helyezve
fekszik, így különös, hármas térrend
jön létre a kompozíció középpontjában.
Az egész mûvet egy plexi védi, ami a prózai,
gyakorlati feladatán túl látvány-funkcióval
is felruházott elem: ugyanis határozottan tükrözõdik.
Ettõl a mû szemlélõje és a külvilág
is a mû szerves része lesz: a szem minket néz és
mi is látszunk tükörkép gyanánt
a képen. Ettõl a tudatos és tervezett hatástól
az egyébként minimális festõi eszközökkel
létrehozott kompozíció zavarbaejtõen összetett
lesz, látványrendje az állandóság mellett
a változást is folyamatosan magába foglalja, az esetleges
látvány is a kép része lett.
A szemhéjakat
négy elembõl rakta össze a mûvész. A felsõ
kettõ uralkodó színe a vörös és variációi,
míg az alsó, ívelõdõ képpáron
a szürkék vegyülnek a vörösökkel, s ettõl
a színeloszlástól a tér mélysége
még erõteljesebb. A szemgolyó tükrében
is a külvilág jelenik meg, megfestve, ezzel a teljes kép
visszatükrözõ hatása szinte megkettõzõdik.
A sötét
képháttér felsõ részén krétafelirat
a kép címével: Rátekintek, hogy megemlékezzem
szöveggel. Közelebbrõl nézve kiderül, hogy
a szöveg egyszer már fel volt írva, majd letörölve
lehet, hogy egy másik, hamis üzenet volt ott és
felülírva a helyes intencióval. Az egész képi
szituáció az iskolai feketetábla, krétafelirat,
tudás, hibás tudás, törlés, javítás
érzetét kelti.
A minimális
eszközök, egyszerû formák és alapvetõ
színek rendszere mégis rendkívül összetett
és sokrétû képi hatás megteremtésére
képes. Klimó mûvészetének ez egyik erõssége,
hogy az analízis nem képes képteremtõ hatásainak
megfejtésére, pontosabban az elemzés nem tudja felfedni,
érzékeltetni a megformált látvány sokrétegûségét
és gazdagságát.
A közelhozás
és eltávolítás Klimó kedvelt atmoszféra-teremtõ
eszköze. A kompozíció középpontjában
elhelyezett szemgolyó szuggesztív varázsát
úgy ellenpontozza oldja fel, teszi elviselhetõvé
, hogy egy könnyed krétanégyzettel körülhatárolja.
Ezzel a nem odavaló firkával tulajdonképpen egy
finom kérdõjelet, egy leheletnyi távolságtartást
visz az egész képi történetbe.
A mindentlátó,
mindent követõ, mindenütt jelenlévõ szem,
valamint a világ és annak folyvást múlandó
tükrözõdése Klimó témája.
Ezt a harmóniát rendkívül finom és minimális
eszközökkel termtette meg, gondosan egyensúlyozva a lényeges
és lényegtelen, a színes és sötét,
a hívalkodó és szerény ellentétpárjai
között.
A hitbéli
összefüggésen túl a kép egy nagyon aktuális
és a jelenben létezõ gondolatot is hordoz: a mindenki
megfigyelt, számon- és nyilvántartott állapot
nyomasztó, hétköznapi valóságát.
Fitz Péter