Kiss Ilona könyv-tárgyakat
és más „tárgyakat” készít, melyeket
én az álmodozás utitársainak neveznék,
annyival közelebb vannak az álomhoz, mint a valósághoz.
Egy könyv már
önmagában is nyitott kapu az utazáshoz, meghívás
a képzelet tágítására, ugródeszka
az álom folytatásához. Kiss Ilona könyv-tárgyai
egyrészt ígéretek az álom kíséretére,
másrészt a varázslatos valósággal való
találkozás fogódzkodói is. 
Megtalálható
bennük a haladás, az intenzitás és az érintésre,
tapogatásra, simogatásra invitálás. Tárgyait
legszívesebben magunkhoz szorítanánk, hogy megvédjük
õket a tévelygéstõl, amelynek során
könnyen elveszhetnének. Nekünk, látogatók,
nézõk vagy virtuális olvasók számára
nem munkájának birtokba vételérõl
van szó, hanem saját képzeletünk kiszélesítésérõl,
kitágításáról és megnyilvánulásáról.
Amikor találkoztam
vele, Kiss Ilona ezt mondta : „a könyv-tárgy látható
nyelven szól azokhoz, akiknek a szemûk közel van a szívükhöz,
ez az én nyelvem, az én történetem....”, majd
egy kicsit késõbb hozzátette : „valóban azt
hiszem, hogy olvasata egyetemes, mivel az anyagok, melyeket magába
zár, az élet lényegét érintik: dagasztás,
sodrás, fürészelés, kaparás, préselés,
szövés, gyúrás, összeállítás,
szétvagdalás, kötözés, öntés,
olvasztás, hímzés, rajz, fõzés. A
bizonyítást és az újra felhasználást
sugalmazzák.”
Es átalakulásról
átalakulásra, kitalálástól a felfedezésig,
felindulságtól az elhagyásig, örömtõl
a meglepetésig, ez a fajta könyv sohasem ürül ki.
Olvasata végtelen, mert az ilyen könyv sokféle nyelven
mer beszélni vagyis vállalja annak a kockázatát,
hogy minden egyes ember egyedi odafigyeléssel értelmezi.
A könyv-tárgy
a látvány és az illat mellett a tapintással
is élvezetet szerez, és talán még távolabbra
visz, mint azt egy elsõ találkozás alkalmával
képzelnénk.
Valamennyi könyve
hatásos metafora, amely egy adott pillanatban elhallgat, hogy csendet
teremtve meditációvá váljék.
Kiss Ilona könyv-tárgyai
olyan szavakat találnak ki, amelyek nem szerepelnek könyvekben,
de bennünk megszületnek, gondolatainkban felbukkannak, felráznak
és egy kissé több öröm felé visznek.
Azt mondjuk, könyv-tárgy, de mondhatnánk könyv-tánc,
könyv-nevetés, könyv-bolond vagy könyv-költemény.
Azt mondhatnánk, hogy könyv-esküvõ, könyv-ünnep,
könyv-kérdés, olyan széles az érzéseknek
és bámulatba ejtésnek velük érintkezõ
skálája.
Kiss Ilona megmutatja
nekünk szívét és egy mindenki által megálmodott
olvasaton keresztül vezetõ elõrehaladását.
Megtanítja, mi az, ami egy könyvbõl fakad és
az álom, a lázadás, a gyengédség és
a felfedezés fontosságát. 
„Könyv-kávéház”-ával
bemutatja, hogy a kávéházak a még nem hallott
beszéd születésének helyei. Ezzel a mûvével,
amelyben kávéházból származó
anyagokat használ fel, megérteti velünk, mit is képviselnek
ezek a helyek. Szimbolikus könyv; a kávé nemcsak ital,
a kávé háza találkozások, érintkezések
helye is.
A két titkos tekercsbõl
álló „Anubis könyve” a múlt könyvének
szimboluma a jövõ könyvtárában. Olyan könyv,
amely nemcsak a szöveget kívánja továbbadni,
de a humanizmust is.
Ez a mûvész
olyan könyveket akar alkotni, átnyújtani, amelyek, mondanak,
rejtenek valamit, leleplezést kínálnak fel, helyet
hagynak a váratlan felbukkanásának, és a szép
felé irányuló mozgásnak, lendületnek a
hordozói.
Kiss Ilona könyv-tárgyai
az elindulás szerepének fontosságát sugallják,
emlékeztetve arra, hogy a lényeg nem Amerika felfedezése,
hanem Spanyolország elhagyásának képessége
volt. A biztonság, az értékek, a bizalom Spanyolországának
elhagyása egy ismeretlen, új világ felfedezésért.