1889-ben jött létre a FŐVÁROSI KÉPTÁR, Budapest képzőművészeti gyűjteménye. Megalapításának szándéka 1887-ben fogalmazódott meg, és 1899-ben a városligeti Műcsarnok (ma Palme Ház) épületében, a Főváros Múzeumában kapott helyet.

A Képtár kezdetben kifejezetten várostörténeti vonatkozású képzőművészeti műveket gyűjtött, 1909 körül azonban Bárczy István polgármester határozott művészettámogatási elképzeléseinek hatására a gyűjtési koncepció kiszélesedett, és a továbbiakban „a képek tárgya helyett tiszta esztétikai szempontok, egy jövendőbeli fővárosi galéria szempontjai irányadóak." A modern gyűjtemény az évek során jelentősen gazdagodott, a műalkotásokat befogadó épület kérdése azonban évtizedekig megoldatlan maradt. A probléma végül a Károlyi–palota megvételével (1928) rendeződött, 1933-ban itt kapott helyet a Fővárosi Képtár. A két világháború között a magyar művészetet gyűjtő múzeumok között a Fővárosi Képtár igen előkelő helyet foglalt el és fontos szerepet játszott a XIX–XX. századi magyar művészet megismertetésében.

A második világháború után, 1946-ban elsőként nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. 1949-ben a kulturális kormányzat már úgy vélekedett: "a Fővárosi Képtár az utolsó másfél évszázad képzőművészetének legjobb darabjait gyűjtötte össze, ami lehetővé teszi a továbbiakban egy nemzeti galéria kialakítását." 1953-ban a várostörténeti vonatkozású műtárgyak kivételével a gyűjteményt az Országos Képtárba, majd 1957-ben az akkor létrejött Nemzeti Galériába olvasztották be. 1963-tól a megmaradt gyűjtemény új helyre, a Kiscelli Múzeumba került. A Budapesti Történeti Múzeum részeként elsősorban a XX. századi és a kortárs magyar művészet tartozik gyűjtőkörébe.