GYÁSZMENETEK A HUSZADIK SZÁZADI BUDAPESTEN


        Fõvárosi Képtár / Oratórium                                    Municipal Picture Gallery / Oratory
        2001. november 6–december 2.                                   November 6–December 2 2001
        Rendezõ: B. Nagy Anikó                                              Curator : Anikó B. Nagy


 
 


GYÁSZMENETEK A HUSZADIK SZÁZADI BUDAPESTEN

A halottakról és temetésekrõl készült fényképfelvételek a halállal kapcsolatos ikonográfia, az allegória és szimbólumhasználat mély és döntõ változásairól tanúskodnak a  huszadik század folyamán  - ha valami okból minden más kép elveszne is, a század története ezekbõl bizton megírható lenne.
A tervezett kiállításon a halál körüli szertartásokat, és az arra reflektáló mûvészi alkotásokat magába foglaló funerális kultúra két szûken vett területét, a huszadik századi budapesti temetési szokásokat és halott arc megörökítésének zsugorodó kultuszát igyekszünk megrendelõk és alkotók által a nyilvánosságnak szánt képi dokumentumok néhány grafika, sok fénykép és pár videofelvétel - segítségével követni.
A századfordulótól az ezredfordulóig tapasztalt rendkívüli változásokról tudósító képek a temetkezési kultúra szorosan vett kultúrtörténetén túlmutatva a huszadik század történetét beszélik el.
Sok más lelki tényhez és eseményhez hasonlóan a halálhoz való viszony is nagyon hosszú idõn át csaknem változatlannak tûnik. A kultúrák amúgy is hajlamosak a saját attitûdjeiket idõtlennek tekinteni, azokat a múltban is  hasonlónak látni.
Bizonyos korszakokban mégis megváltoztak a rituálék, többnyire lassan, alig észrevehetõen.
A halál- és a temetkezéskultuszt tárgyaló, fõként az utóbbi évtizedekben megszaporodó munkák és köztük a huszadik század  halálkoncepcióját értelmezõ kutatások arra utalnak, hogy a modern korszakban ezek a változások rapidak és filozófiai jelentõségûek.
A értékválság kezdeteit a kutatók elsõsorban a síremlékek esztétikai vizsgálatára és a ceremoniális változásokra alapozva az 1860-as évekre teszik.
A hitbéli változások és a modern testkultuszból eredeztethetõ újfajta hygiéniai szemlélet már a felvilágosodás korától átrendezték a halállal kapcsolatos rituálékat és magukat a temetõket.
A XVIII. század második felétõl a XIX. század végére a keresztény világkép és vele a túlvilág bizonyosságának megrendülése a halállal kapcsolatos képzeteket és a gyász rituálékat megbolygatta. A gyász laicizálódott és egyfajta kompenzációképp külsõ megnyilvánulásai átlépték az addigi illendõség határait. A halottkultusz egzaltált és érzelgõs lett. A századvég és az elsõ világháborúig tartó évek Budapesten is a pompózus temetési menetek és gyászszertartások kora. A nagy emigráns halottak hazahozatala és a kortárs halottak historizáló temetési ceremóniái a város életének nagy pillanatai voltak.
Munkácsy Mihály éppen 1900 emblematikus évében halt meg. A Vasárnapi Újság május 13.-i száma tudósított az endenichi szanatóriumban lezajlott végsõ percekrõl, Munkácsy utolsó szavairól és közölte a mûvész halottas ágyán készült arcközeli portréját.
A következõ számban a temetési beszámoló mellett két neves fotográfus (Klösz és Erdélyi) fényképeit is bemutatják - a ravatalt a Mûcsarnokban, a katafalkot a Mûcsarnok elõtt, a gyászmenet elindulását, a gyászmenetet az Andrássy út és az Aréna út sarkán, a temetést, a koszorúvivõket, a sírt.

A híres emberek temetési szertartása a nyilvánosságnak szánt kulturális aktus volt s maradt napjainkig. A temetési szertartásokat komoly mûvészek tervezték - Munkácsyét éppen Lechner Ödön - ilyen értelemben a ceremóniák egyben kortárs mûvészeti dokumentumok is. A kiállításon igyekszünk a század nagy temetéseinek tervezõ mûvészeit megnevezni.
A fontos temetések hátterében Budapest huszadik századi története rajzolódik elõ.  Az építészet története éppúgy, mint a tárgykultúra története, a divat története  s persze a politika története.
Nemcsak az eredeti képkivágásokat használnánk, hanem a fontosabb résztvevõk vagy háttér részletek kinagyításával elõhívnánk a képek rejtettebb rétegeit is. E rejtettebb jelentéseket   ahol lehetséges   levéltári források bemutatásával kísérjük.
 

Holló Szilvia Andrea    B. Nagy Anikó
történész-levéltáros     mûvészettörténész
 
 




Copyright © BTM    Utolsó módosítás: 2001. október 30