Haász István (Gönc, 1946) festõ
A 70-es években kibontakozó munkássága során elsõsorban grafikákat, metszeteket készített, kevés, szinte leheletnyien finom vonallal, geometrikus formákkal. Monokróm, mértanias felületekbõl hozta létre konstruktív, konkrét festményeit. A 80-as évek során mind vásznai, mind pedig grafikái rendkívül fegyelmezett önkorlátozással a síkról, a mértani formák egymáshoz való viszonyáról szóltak. A színvilág ebben az idõszakban sötét felületeken, feketék, kékek, különféle rozsdaszínek, melyeket leheletvékonyságú vonalak tagolnak, szabdalnak, határoznak meg. A képek nagy része négyzetes, de a formázott vászon tulajdonképpen mint jelentõs formai kifejezõeszköz már a nyolcvanas évektõl kezdve folyamatosan jelen volt Haász István mûvészetében. Ezek a festménytárgyak is a síkok különféle vetületeivel foglalkoztak, át- és egymásba hatolásairól szóltak. A 90-es évek végétõl a térbelépésen túl két radikális változás következett be: a sötét monokromitást felváltotta a világos, a szinte fehértõl a sárgák különféle minõségei és fokozatai vették át a vezetõ szerepet; másrészt az objektek zöme többrészes lett. Komponálás módja ettõl kezdve rendkívüli figyelemmel van az objektek közötti viszonylatokra is, a szerialitás már az egy mûvön belül is komoly szerepet játszik.