GYÍ LOVAM!
Válogatás a grafikai gyűjteményből

Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum
Oratórium
2011. március 24–április 10.
2011, június 9-október 2.
rendező: Mattyasovszky Zsolnay Péter

„Gyi lovam…” / Ló a városban

 Theodor Glatz tollrajzán felfedezve a teraszon jelenlévő társaságban „bot-paripáján” önfeledten vágtázó kisfiút, Petőfi Sándor versének jól ismert sora ötlött fel bennem, így született meg a kiállítás címe. Apáink, nagyapáink, dédapáink gyermekkora idéződik fel, amikor a ló használata még az életforma meghatározója és mozgékonyságával a közlekedés, az utazás és a szabadság jelképe.

Tekintettel a falakra került művek születési idejére: még további generációkkal is lépkedhetnénk visszafelé az időben, hiszen a reformkor kezdete és a XX. század első harmada között készült alkotásokról van szó. A ló mozgása, alakja, ló és ember egymáshoz való viszonya, térbeli helyzete, aránya minden kor művészének képzeletét foglalkoztatta. Mi azonban ezúttal a grafikai gyűjteményünkből válogatott rajzokon és vízfestményeken nem a lovas ábrázolásokat kívántuk előszámlálni, felsorakoztatni, s nem is állt szándékunkban művészettörténeti szempontú bemutatásukat elvégezni. És nem is a ló, mint domesztikált természeti lény, vagy mint a közlekedés történetének eleven eszköze a témánk, ehhez nagyobb térre és kiterjedtebb anyagra lenne szükségünk, s a megfelelő szakgyűjtemények minden bizonnyal ezeknek a céloknak teljesebben tudnak megfelelni. Lévén várostörténeti gyűjteményről is szó, kiállításunk választott témája a „városi ló”, vagyis a ló, mint a város életének meghatározója és a városi élet elengedhetetlen segítője.
 

A tárlaton bemutatott művek többsége életkép, de még csak nem is lovas életképek ezek, hanem olyan életképek, melyeken ló is szerepel, megengedve azt is, hogy néha a válogató szeszélye teszi főszereplővé őket. A cím tehát hangulati elem, a válogatás szubjektivizmusát hangsúlyozza. Az alcím már magyarázat, mely szerint a lovakkal, mint a városi életben szükséges erőgépekkel foglalkozunk. A fő szempont azonban a lovak különböző funkciókban történt ábrázolásainak kiválogatása volt: szórakozást nyújtó parádékellék, reprezentációs elem, de munkagép, a hírközlés és közlekedés elengedhetetlen konkrét kivitelezője és eszköze, a katonaság „gépesített” egységeinek kiszolgálója, s olykor varázslatos csodalény is. Többségükben olyan funkciók ezek, ahol ma már géperejű eszközök szerepelnek, s amelyek teljesítményének mértékegysége a „lóerő”.

A tárlat anyaga az alábbiak szerint csoportosítható:

reprezentáció: caroussel, vendégfogadás, választási menet, koronázás

szórakozás: lóverseny, vurstli, cirkusz, sétalovaglás

munka: hajóvontatás, bolgárkerék, lajtos kocsi, mentő, tűzoltó, szemetes, locsoló, fuvaros

katonaság: lovasság, ágyú vontatás, utánpótlás szállítása

közlekedés: különféle hintók és kocsik, bérkocsik (1700-as évek végétől) konflisok és fiákerek, társas kocsi és szekér, omnibusz (Pesten 1832-től), lóvasút (Pest:1866, Buda: 1868).

játékok: hintalótól a sakkfiguráig és a tornaszerig

kultúrtörténeti mozaikok: Pegazus, kentaurok, Csaba királyfi, az Apokalipszis lovasai, emlékművek és mesék hősei

 A kiállítást rendezte: Mattyasovszky Zsolnay Péter
Segítői: Papp Sándor és Honos Rudolf