Gábor Áron
Személyisége,
munkája és életmódja minden kétséget
kizáróan, örömbõl és szeretetbõl
táplálkozó szellemi keresés. Munkásságának
lényege a színekkel, mozgásokkal, beleérzésekkel,
érzésekkel vagy emóciókkal kifejezésre
juttatott, életerõs mûvészi nyelv.
Örvényléseket,
áramlatokat fest, és bizonyos módon megpróbálja
kifejezni, megmutatni, felkínálni az élet mûködéséhez
nélkülözhetetlen nedveket. Úgy tûnik, az
élet nedvének idegrostjait keresi, majd azokat kiemeli a
megkülönböztetetlenség magmájából,
hogy az elsõ sejthez, az elsõ csírához közeledjék.
Gábor Áron eképpen olyan világot teremt, amely
megnöveli létezésének szabadságát.
Galaxisokat fest, hogy elhelyezkedjék, fénytereket, hogy
elvesszék bennük.
Tekintete a mi távlatainkat
nagyítja, látásunkat a rezgések világára
terjeszti ki. Olyan ember, aki minden bizonnyal tudja, hogy az élet
csak találkozásokból és elválásokból
áll, és hogy ebben az értelemben festészete
reménytelen kísérlet nemcsak a holt terek elfoglalására,
hanem azok éltetésére, életre hívására
is.
"Örvények"
címmel jelzett képeiben olyan centrifugális erõ
van, amely megpróbálja felfogni az energiákat és
felforgatni, átalakítani, újjászervezni a zûrzavart
vagy a megtelepedett és megmerevedett konformizmust, amely
többnyire a káoszt követi. Ellentétekkel, ellentmondásokkal
dolgozik: fény/sötétség, valóságos/virtuális.
A mûvész, akivel 2000 koranyarán Budapesten találkoztam,
vidám, élénk embernek tûnt, egyfajta, rabelais-i
értelemben vett kujonnak. Közelinek éreztem magamhoz,
a Provence-ban élõhöz, a mediterrán fajtához.
Élete az ellentétes – elmélkedõ/ tevékeny,
vidám/ komoly, nyitott/zárt – életmódok váltogatására
épült. Festészetében a vibráló
mozgás olyan, mint a színek törékenységén
áthaladó selyemszál, mint a csodálkozás
végtelenségébõl szõtt sál.
Gábor Áron
a kommunikáció mesterembere akar lenni. Képeit, megkönnyítve
a kifejezés átvitelét a közös felé,
kommunikációs terekként szerkeszti meg, így
képzeletbeli világra nyíló belsõ fényeivel
megszólít, provokál bennünket. Arra törekszik,
hogy a szemlélõdést újra divatba hozza és
hogy az embereket megbékítse egy régi, túl
gyorsan átszelt világ szépségeivel.
Szimbolumokat hint el,
amelyek a tudatalattinak üzennek. Erõszak nélkül,
nem tolakodóan, az élet nélkülözhetetlen
elemeit gyengéden összesimítva, elrendezve helyezi el
az emberi jelenlét nyomait. Alkotásaiban magnetikus pontok
vannak, amelyek, mint a sámán ténykedései,
a természet archaikus gyógyítását szolgálják.
Festményeinek szerkezete, megjelenése három uralkodó
pont köré szervezõdik: ellenkezõ, ellentétes,
különbözõ.
A sugárzó
személyiségü mûvész nagy függetlenséget
élvez, ami nem független anyagi körülményeitõl.
A festményeken kívül üvegablakokat, murális
kompozíciókat, installációkat és video-mûveket
is készít. Valamennyi technikáját, valamennyi
anyagát felhasználja egy olyan világnak, amely néha
belevész az élet fogyasztásába, ahelyett hogy
átélné azt.
Copyright
© BTM Utolsó módosítás:
2002. január 15.