Gábor Áron

Személyisége, munkája és életmódja minden kétséget kizáróan, örömbõl és szeretetbõl táplálkozó szellemi keresés. Munkásságának lényege a színekkel, mozgásokkal, beleérzésekkel, érzésekkel vagy emóciókkal kifejezésre juttatott, életerõs mûvészi nyelv.
Örvényléseket, áramlatokat  fest, és bizonyos módon megpróbálja kifejezni, megmutatni, felkínálni az élet mûködéséhez nélkülözhetetlen nedveket. Úgy tûnik, az élet nedvének idegrostjait keresi, majd azokat kiemeli a megkülönböztetetlenség magmájából, hogy az elsõ sejthez, az elsõ csírához közeledjék. Gábor Áron eképpen olyan világot teremt, amely  megnöveli létezésének szabadságát. Galaxisokat fest, hogy elhelyezkedjék, fénytereket, hogy elvesszék bennük.  
Tekintete a mi távlatainkat nagyítja, látásunkat a rezgések világára terjeszti ki. Olyan ember, aki minden bizonnyal tudja, hogy az élet csak találkozásokból és elválásokból áll, és hogy ebben az értelemben festészete reménytelen kísérlet nemcsak a holt terek elfoglalására, hanem azok éltetésére, életre hívására is.
"Örvények" címmel jelzett képeiben olyan centrifugális erõ van, amely megpróbálja felfogni az energiákat és felforgatni, átalakítani, újjászervezni a zûrzavart vagy a megtelepedett és megmerevedett konformizmust, amely  többnyire a káoszt követi. Ellentétekkel, ellentmondásokkal dolgozik: fény/sötétség, valóságos/virtuális. A mûvész, akivel 2000 koranyarán Budapesten találkoztam, vidám, élénk embernek tûnt, egyfajta, rabelais-i értelemben vett kujonnak. Közelinek éreztem magamhoz, a Provence-ban élõhöz, a mediterrán fajtához. Élete az ellentétes elmélkedõ/ tevékeny, vidám/ komoly, nyitott/zárt életmódok váltogatására épült. Festészetében a vibráló mozgás olyan,  mint a színek törékenységén áthaladó selyemszál, mint a csodálkozás végtelenségébõl szõtt sál. 
Gábor Áron a kommunikáció mesterembere akar lenni. Képeit, megkönnyítve a kifejezés átvitelét a közös felé, kommunikációs terekként szerkeszti meg, így képzeletbeli világra nyíló belsõ fényeivel megszólít, provokál bennünket. Arra törekszik, hogy a szemlélõdést újra divatba hozza és hogy az embereket megbékítse egy régi,  túl gyorsan átszelt világ szépségeivel.
Szimbolumokat hint el, amelyek a tudatalattinak üzennek. Erõszak nélkül, nem tolakodóan, az élet nélkülözhetetlen elemeit gyengéden összesimítva, elrendezve helyezi el az emberi jelenlét nyomait. Alkotásaiban magnetikus pontok vannak, amelyek, mint a sámán ténykedései, a természet archaikus gyógyítását szolgálják. Festményeinek szerkezete, megjelenése három uralkodó pont köré szervezõdik: ellenkezõ, ellentétes, különbözõ.
A sugárzó személyiségü mûvész nagy függetlenséget élvez, ami nem független  anyagi körülményeitõl. A festményeken kívül üvegablakokat, murális kompozíciókat, installációkat és video-mûveket is készít. Valamennyi technikáját, valamennyi anyagát felhasználja egy olyan világnak, amely néha belevész az élet fogyasztásába, ahelyett hogy átélné azt.

Copyright © BTM    Utolsó módosítás: 2002. január 15.