A kiállítást rendezte: Fitz Péter
Katalógus szöveg: Rita Süssmuth, Hasso Buchrucker, Peter Radunski, Jochen Boberg, Fitz Péter, Wolfgang Meissner, Jörg Rosenfeld, Michael S. Cullen, Hans Gercke, Gerhard Andrées
ISBN 963 796 75 2
Megnyitó: Hasso Buchrucker, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete

Gerhard Andrées Tranzittér elnevezésû, országokat átívelõ projektje keresve se találhatott volna megfelelõbb teret az egyik budapesti helyszínéhez, mint a Fõvárosi Képtár/Kiscelli Múzeum Templomtere. Ugyanis ez a múzeum, mint intézmény, ez az épület és a belsõ tér maga a történeti és építészeti tranzit megtestesítõje.

A helyszín, a XVIII. században emelt barokk kolostor és templom. A kolostor építése 1745 májusában kezdõdött, Johann Entzenhoffer bécsi építész tervei alapján. A kiscelli dombon békésen elterülõ barokk épületegyüttes külsõ térhatásában máig megõrizte egykori jellegét. A földszintes melléképületek karéjából emelkedik ki az egyemeletes kolostorépület a sekrestyével és az oratóriummal együtt. A Trinitárius rend 1738-as letelepedése után Kiscelli templomuk hamarosan kedvelt zarándokhely lett. 1783-ban amikor II. József császár rendelete megszüntette rendjüket meglehetõsen népes volt a kolostor. A templom és rendház az állam tulajdonába került. Az épület elsõ átváltozása így már a XVIII. század végén megtörtént, egyházi épületbõl katonai helyszín lett, raktár, kórház, majd öreg katonák menhelye. A XX. század elején Schmidt Miksa (Maximilien Schmidt) bécsi-budapesti bútorgyáros, kereskedõ és mûgyûjtõ vette meg az épületet, tataroztatta és ezzel természetesen alaposan átalakította. Többek között megvásárolta az éppen akkor lebontott bécsi Zeughaus kapuit és beépítette a volt kolostorépületbe. Az 1930-as években pedig végrendeletileg Budapest városára hagyta az épületet és bútorgyûjteményét, hogy városi múzeum legyen belõle.

Mint minden közép-európai barokk templombelsõ, vakolt és festett volt, de ebbõl ma már semmi sem látszik. Sõt, az eredeti barokk tér is megváltozott már a XVIII. század végén, a bejárati és a szentély elõtti diadalívek beépítésre kerültek, három szintre osztották. A történelem beavatkozásai a huszadik században is tovább alakították a teret, egy második világháborús sérülés nyomán beszakadt a tetõ, kiégett az egész épület. Ma, kiállítóteremnek helyreállítva, csupasz téglafalakkal, a csonka boltívek fölé emelkedõ nyitott, modern fedélszékû tetõvel egészen új hatások társultak az eredeti tér és látványélményhez, és valami egészen egyedi, szinte antik termára hasonlító építészeti hatás jött létre.

A Fõvárosi Képtár, Budapest város képzõmûvészeti gyûjteménye, 1878-as létrejöttétõl kezdve hasonlóan sok átváltozáson ment keresztül mint mai épülete. Eredetileg a Városligetben, majd a belvárosban a Károly-palotában volt elhelyezve, az ötvenes években meg is szüntették, gyûjtményét más múzeumokba helyezték el, eredeti intézményként, saját nevén újra csak a 80-as évektõl mûködik újra, most már Kiscellben.

Gerhard Andrées Tranzittere jellegzetesen közép-európai gondolat, nem is születhetett meg másutt, mint egy berlini mûvészben. Ahogy a történelem, egyéni vagy éppen épületsorsok, folyamatosan alakuló terek és látványok egymásra rétegzõdnek, áthelyezõdnek, ismétlõdõen átváltoznak és összekapcsolódnak és szétválnak, ennek a régiónak mélyen hagyománya és realitása. Andrées személyes reflexiói erre a világra nagyon határozottak, hiszen átélõje, részese az átmenetnek 1989 elõtt és után. A Tranzittér gondolata nemcsak a három budapesti tér szellemi-fizikai összekapcsolódásáról szól, hanem térben, idõben és szellemiekben tágasabb: Amsterdam, Berlin, Brüsszel, Budapest és Maastricht kapcsolódik össze virtuálisan.