Bukta Imre: Járás egy áldás nélküli térben
Kiscelli Múzeum - Templomtér
1998. szeptember 17–1998. október 18A kiállítást rendezte: Földes Emília
Katalógus szöveg: Krasznahorkai László
ISBN 963 7096 74 4
Bukta annak a művészgenerációnak a tagja, amely már pályakezdésekor szembesült a 70-es években jelentkező általános művészeti válsággal, az úgy nevezett neoavantgarde irányzatok megtorpanásával. Számukra elveszett a korábban egységesnek vélt idea, a közös kincs, a követhető művészeti trend. Nekik egyéni megoldást kellett keresniük, amelynek egyik lehetséges formája az volt, hogy a művész önmaga számára teremtett mitológiát, mítoszt. E jellegzetesen posztmodern szemlélet Bukta Imre formálódó művészetfelfogására is hatott. Az ő magánmítoszában meghatározó szerepet a paraszti életforma és munka kapott. Ekkoriban nevezte Bukta önmagát mezőgazdasági művésznek, alkotótevékenységét pedig mezőgazdasági művészetnek; ám művei már ekkor sem sorolthatóak a nemzetközileg elfogadott ökologikus művészet körébe, ugyanis ő nem a civilizációt általában, hanem kizárólag e civilizáció olyan erőszakolt, önpusztító formáit utasítja el, amelyek értelmetlen létformához vezetnek. Az értelmes létezésnek a sorskérdései és viszonylatai foglalkoztatták és foglalkoztatják: a természethez, az állatokhoz, s az önmagunk teremtette kulturális múltunkhoz való kapcsolatunk.
Bukta Imre az életművüket tudatosan formáló művészek sorába tartozik, aki a gondolat, a koncepció jelentésrétegeit művek sorában bontja ki. Talán ez magyarázza szerteágazó művészeti tevékenységét is: a grafika, a festmény, az objekt, a performance és a video egyaránt csak eszközként szolgál a vállalt idea mélyrétegeinek feltárására.
Művészeti tevékenysége több, mint három évtizedes múltra tekint vissza. Kiállításokon a 70-es évek elejétől szerepelt; ugyanezen évtized végétől már a magyar művészeti élet számontartott, érdeklődés övezte személyisége volt. Eközben külföldön is egyre nagyobb elismerést szerzett. 1988-ban a Velencei Biennálén képviselte hazánkat Pinczehelyi Sándorral és Samu Gézával közösen. Az eddig megnyílt tárlatokon a művészek a Templomtérnek, mint kiállítási térnek a sajátos adottságaihoz különböző módon viszonyultak, ám Bukta Imre közülük az első, akinek e tér nemcsak a kiállítás színhelye, hanem múltjával és jelenével részese a bemutatott installáció koncepciójának is. A kiállításhoz reprezentatív katalógus készült, számos színes reprodukcióval. Az előszót Krasznahorkai László írta. A kiadvány az aktuális kiállításhoz kapcsolódó információn túl összefoglaló áttekintést ad Bukta Imre 1993 és 1998 között készült installációs munkáiról. Copyright © BTM